Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Akire jó szívvel emlékezünk…

Tudom, ez az én hibám, de kevés olyan ember van, akire soha, egy percig nem tudtam haragudni, akire csak szeretettel emlékszem. Vietnami kirándulásunkról tartottunk épp haza a nejemmel Kaohsiungba, amikor a facebookon megkaptam a hírt: Börö nagyon komoly bajban van. Valamit éreztem, mely érzés utoljára akkor kerülgetett, amikor legközelebbi hozzátartozóm került kórházba. Szégyelljem vagy ne, könnyek lepték el szemem. Már csak a tehetetlenség miatt is, hiszen annyira távol voltam, hogy még bemenni sem tudtam hozzá. Aztán hazakeveredtve Budapestre, az első dolgom volt, hogy csatlakozva Tuza Évához meglátogattam a Honvédben. Amikor megláttam őt ott, úgy… nem volt idő érzelgősködni! Természetesen, ahogy ismeretségünk elejétől fogva mindig, most is kaptam feladatot.

– Figyelj apa, a takaróm alatt van egy kis rádió, szedd már ki valahogy és add ide, mert unatkozom. Tuzival nekiálltunk keresni a kisrádiót, ám az csak nem akart előkerülni. A szokásos annotáció most sem maradt el Börö részéről:

– Bazmeg a huszonegyedik században nem tudsz megtalálni egy rádiót! Aztán valahogy csak meglett a kis fehér fülhallgatós cucc. Ekkor az volt a baj, hogy a huszonegyedik században hogy a jó istenbe nem tudok beállítani egy csatornát sem. De aztán ez is sikerült: a Rádiókabaré ment.

– Tekerd el máshova! – mondta röhögve Börö.

Egy hét múlva a piacon keringtem, amikor Tuzi hívott. Nem kellett mondania semmit, tudtam, miért telefonál. Azóta nem telik el nap és óra sem, hogy ne jutna eszembe valami miatt ez az ember. 1999 áprilisában ő vitt be a Mikroszkópra és mutatott be Sasnak, hogy aztán eddigi életem legfontosabb és legszebb tíz éve kezdődjön el.

Próbák, jelenetek, haknik, esték a Komédiásban… – és mindezek alatt napjában legalább három olyan mondat, amitől tízkötetesre bővülhetne egy “Anekdoták a kabaré világából” című könyv.

Sinkó Péter, a Rádiókabaré odaadó főszerkesztője mesélte, amint Börö egyszer elúszott előtte egy fürdőben, s közben csak ennyit szólt:

– Te, mikor lesz egy olyan, hogy egy színészt is meghívsz a műsorba?

Egy alkalommal Sas épp a finálét állította be az egyik darabhoz. Azt a rendezői döntést hozta, hogy Aradi Tibi meg én Börö előtt vonuljunk be a tapsrendbe. Börö persze nem hagyta szó nélkül a dolgot:

– Még élek!

Próbaidőszakban napról napra hozta a szokásos formát. Beérkezett, táskáját az egyik asztalra tette, majd kipakolt belőle: előkerült egy Blikk, néhány minőségi napilap, német és osztrák motorszaklapok, villamosjegyek, egy hajkefe, hogy “a haj rendben legyen”, és végül, utolsó sorban(!) a szerepek. Ez utóbbiakat szanaszét terítette az asztalon azt remélve, hogy így majd sikerül őket megtanulni. Az egyik évadban épp próbaidőszakban kérték fel Böröt egy motoros könyv bizonyos fejezeteinek megírására.

– Nem könnyű! – kezdte. – Szerepek, mert nekem ez a foglalkozásom és közben meg kell írnom egy könyvet három napa alatt ami még Hemingwaynek sem sikerült…

Talán ekkor volt az, hogy az egyik jelenetben szövegtudás hiánya okán már nem neki kellett játszania, hanem másra osztották. Börö a szerepről csak ennyit mondott:

– Elvitte a cica.

Börö csaknem minden egyes próba-megbeszélésen, a hibák kielemzése után így szólt: – Holnaptól érdemes egy pillantást vetni a próbatáblára, és megnézni hogy kik azok, akiktől elbúcsúzunk és sok sikert kívánunk az élet további területein. Nevek, akik mehetnek fel az Olgához a MILL-lapért… Utilapu!

Pepikém! A Tibi már írt neked, hívott is. Én csak annyit kérek, üdvözöld a nevemben drága Körmendi Jani bácsit és örök, kedves kollegánkat, Bősze Pétert. Emlékszel a jelenetre, amit mi négyen együtt játszottunk? Benne volt még a Baranyi Laci bácsi is. Amikor majd újra találkozunk, megint eljátszhatjuk a Heurékát, s Jani bácsi kiélheti magát a katartikus résznél… addig azonban még sok idő van (remélem), így játsszátok el a Café Mennyországot! Csak azért, hogy Jani bácsi elmondhassa azt a gondolatot, ami gyakran eszembe jut:

– Az, akire jó szívvel emlékezünk, az soha nem hal meg.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)