Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Búzievagy

Undok ember vagyok. Egyre undokabb. Nem vagyok rá büszke, de a tény az tény. Az a baj, hogy a környezet nem segít megváltozni. Környezet: átlagemberek, ismerősök, net – mindenki okos, magabiztos, mindet tud, és amikor helyzet van, egyik kezüket az arcukra, szájuk mellé támasztva indul a “Hát én akkó mostan nem tommivan” című teleregény. “Hogy most akkor izé… vagy amit a Tamásék mondtak… nem tudom”. De amúgy magabiztosak és okosak. A neten különösképp.

Sportos nem vagyok, így a másféle agyament hobbik érdekelnek. Nekiálltam gitárt kontárkodni. Nem hiszem, hogy amikor kész lesz, az Epiphone és a Gretsch az Ibanez céget túllicitálva fog versengeni a második világháborús konyhai deszkából, obis kézivackokkal összetákolt, hangszernek majdnem látszó tárgyért, és vélhetőleg a Syma csarnokban sem lesz teltház, ha koncertet hirdetek vele, pláne, hogy a virtuozitásom is elég szobaszintű.

De persze ha úgy megyek neki, hogy biztos szar lesz, akkor meg kár csinálni. Akkor meg mi a frásznak fűrészeltem, reszeltem, csiszoltam eddig, minek vettem hozzá jó 40 rongyért alkatrészeket? Szóval lesz egy “konyhagitárom”, ami ha mástól nem, attól biztosan megszólal, hogy kedvvel álltam neki. (Mindegy mit csinálunk, kabarét vagy gitárt, csak kedvvel érdemes. “Melóból”, “iparból”, “munkából” nem lesz maradandó semmi.)

ilyenlesz

De persze a kedv nem elég. Alaposan utána kell néznem mindennek. Eszembe jut a Help című “Bitlisz”-nóta, miszerint régen mindenben baromira magabiztos voltam, de ma már azért el kel a segítség. Én így 40 fölött egy dologban vagyok biztos: abban, hogy semmiben. Ezért hát, ha azt akarom, hogy megszólaljon a vasalódeszka, és még ki is nézzen valahogy, információra van szükségem. Erre van a net. Gondolom mindig naívan. És a neten szembesülök magammal: egy összeférhetetlen, undok fasz vagyok, meg kéne változnom… dehát… Nincs taszítóbb gyülekezet az ismeretlen fórumozók, a híroldalak fél-anonim hozzászólói, és a fészbukos (arcukat vagy vállaló vagy elrejtő) véleménynyilvánítók gárdájánál.

Gitáros fórumok: mindenki tudja, hogy az előtte hozzászóló biztosan hülye és nem ért a gitárhoz. Minden fórumozó szerény, nem képzeli magát Slash-nek, de azért mégiscsak de, hogy az előtte szólót le tudja alázni. ÉRDEMI technikai információnak nyoma nincs, vagy ha igen, az illető magabiztosan leírt olyanokat, amikről még én, full-kezdő “Stradivari” is tudom, hogy baromságok. (Pl. ecsettel ne fessünk gitárt – Kedves Gáborka, tudjuk!)

Híroldalak: Mindegy kiről szól a hír, az biztos egy szar ember, mert már öreg, kiégett, de legfőképp azért, mert több pénze van, mint a hozzászólónak, aki állítólag becsületesen dolgozik meg gyereket nevel, és nagyon nem csipázza, ha egy mondjuk színésznek véletlenül futotta valamire. Minden színész szar, minden humorista szar, minden énekes kiégett, minden tévés búzievagy, a politikusok közül meg csak az jó, aki trendi, Isten, és “megvédi a magyarokat”, a többi mind Gyurcsány és lop.

Fészbuk: beszíneztem a képemet, mert én így gondolom. Nem azért, mert én is “búzievagyok”, hanem mert szerintem színes a világ, és inkább házasodjanak a csacsifiúk, mint hogy a konzervatív “értékeket” őrző iszlamisták, a moziba is tankkal járó oroszok, és a csámcsogva evő, fekete cipőhöz fehér sportzoknit hordó kínaiak, vagy a grazi kóresetben és náci leányvállalatában megváltást kereső átlagmagyarok kezében legyen a zemberek sorsa. Ezt én így gondolom. Más meg nem. Azt jó’van… de nem, nem jó’van. Megtalált két huszonéves, magabiztos, okos rajongó. Kapásból letegeztek. Azért, mert – kimondták – ők engem mostantól lenéznek, mert a zundorító amerikai búzikat támogatom.

Nem hatott semmilyen észérv, magyarázat, stb. Szerintük én egy kiégett, vén látnes homokos vagyok. Vérnyomásommal együtt a szakmai ártalomként bennem égő szarkazmus is elindult, de aztán letiltottam Isten állatkertjének e két gondozottját.

Az utóbbi két-három évben kb. 6 “rajongót” veszítettem, akik azért nem hallgatnak engem, mert komcsi, zsidrák, búzie, cigó, libsi, drogos, bolsi, hazaáruló, gyűlölködő, és egyéb non grata lény vagyok. Ők ezt eldöntötték. Magabiztosan. Mert bennük van szeretet, bennem meg nincs. Hozzáteszem: a fentebb részletezett, intelligens agyműködés a baloldali és apolitikus hozzászólókra dettó igaz!!!

Szomorúan billentyűzgetek itt, lehet, hogy a konyhagitárt is hagyom a retekbe, meghajlok az utca emberének devizahitelen érlelt bölcsessége előtt, “beilleszkedek a társadalomba”, nincs más választásom, mert ezzel az elvesztett öt – hat hallgatóval a humorista pályám is odalett…

Mindegy, hamarosan még lesz egy lakógyűlés is biztos. Na ott aztán… A közösség ereje! Van hét lakás, az elsőben egy renitens, deviáns, antiszociális, elmebeteg (egyszóval geci) humorista él. Vele nem kell foglalkozni. A lényeg mindig az, hogy mit mond a zoknis családapuka, akinek VFJ-n kívül két ellensége van: a fény és a cipő. Ritkán lép ki a lakásból, akkor is mezténláb. De amit ő mond, az a fontos, és bólogatnak is a magyar szomszédok, mert apuka családos, 3 + 2 gyerek nemzője, mindent tud, ami műszaki, mindenhez ért, mindenkihez van kapcsolata, így a többiek tisztelik, édesek a gyerekek, hadd rohangáljanak, mint az idegbeteg, apuka meg hadd csináljon a házban, amit akar. Az se baj, ha rászól az egyik cigizőre, míg a másikra nem, az se baj, ha évek óta mindenáron be akarja építeni az I. Világháború után épített padlásteret, amire ha rátrutyizik egy galamb, a lakásban meglifeg a csillár. (A lakósgyűlésről meg másról bővebbet a könyvemben:)

BORITOa

De én vagyok az antiszociális, undok, elviselhetetlen ember. És jó lenne megváltozni. De hogy?… Ha rájövök, írok egy újabb könyvet.  Úgy kb. 789 év múlva.

Búzievagy bejegyzéshez 2 hozzászólás

  • Varga Mónika szerint:

    Hahó!
    Te tök rendben vagy! Ne add fel! Nyílt a szemed a dolgokra és ezt el is mondod. Foglakozásodból adódóan is. Nem fognak szeretni-ezt én is nehezen élem meg….Sajna a pedag. alapképzettségben benne van, hogy eredetileg azt kell gondolnunk, hogy az emberek fejlődésképesek és kommunikációval megértenek majd mindent… de nem.
    Ld. sokan azt hiszik, hogy én és a munkatársaim, alapítványunk csak úgy pártoljuk a drogosokat, mert nekem csak lesz munkám…. hát ennyi…
    Nem fog mindenkinek tetszeni amit csinálunk, de az attól még jó…. Hajrá gitár! Az öt hallgató helyett meg lesz 10 új!
    Grat a könyvhöz!
    Pá, Móni

  • Báálint Irén szerint:

    Nehogy feladd! A konyhagitárod gyönyörű, biztos, hogy jól is fog szólni. Én pl. Jimmy Hendrixet hallgattam közben, így kitűnő!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)