Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Panaszkönyv

Kész átverés 2014

Sokan azt hiszik, egy humorista biztos gazdag, válogat a fellépések között, s csak úgy dobálja a tízezreseket. Utóbbi igaz: ELMŰ, Főgáz, Díjbeszedő és egyéb irányokban valóban fénysebesség felett szállnak el a bankók, pedig épp most, ebben a pillanatban megint csökkent a rezsi.
Azok is tévednek, akik szerint a humoristák mind jófej, életvidám, joviális figurák, akik még egy “véres háború” közepén is lökik a baromságot. Magam legalábbis alaposan kidepresszálom magamat azokon, amikből később kabarészám születik.
Hogy az alábbiból mikor és milyen jelenet lesz, még nem tudom, de egyelőre muszáj kiírnom magamból. Így legalább előadó-kollegáim újabb hasznos információkkal gazdagodnak, és talán a többiek is meggondolják, kivel boltoljanak a jövőben. Vannak még megbízható cégek, emberek az országban. Alábbiak nem ilyenek.

Október 4. Csöng a Tibi telefonja. Skolnyik Edina az Alsónémedi és Vidéke Takarékszövetkezettől. Mi kellünk nekik november 8-ra. Biztos? Biztos! Jaj de jó! Akkor ez a nap is belőve. Biztos? Biztos! Egy humorista minden felkérésnek örül. Nem csak mert keres. Hanem mert igény van rá. Egy felkérés megtisztelő. Nem mindig, de többnyire de. Másnap Skolnyik Edina küldi is a szerződést. Azt nekünk ki kell tölteni. Vissza is küldjük. Skolnyik Edina és főnökei adataink birtokába kerülnek. Hetekig csönd. Mi meg várjuk a mai napot (is).
Normális esetben két héttel korábban mondják le, ha lemondják. Nem mondták le. Közben hívtak minket máshonnan mások mára. Nem tudtuk vállalni. A Takarékszövetkezet bulija miatt.
November 4 vagy 5. Email jön. Nincs a buli. Felhívom a nőt. Jogszabályokra hivatkozik. Leszarja, hogy károsodtunk. Vélhetőleg ügyfeleikkel is így bánnak. Nagy valószínűséggel, mert mintha nem mi lettünk volna számukra az első eset. Más előadókkal is játszottak már ilyet. Hogy nekik ez miért jó?… Nem nyernek rajta semmit. Élvezik a leszarást? Ez egy új magyar hobbi? Vagy régi…

Felajánlottam egy egyezséget a Takarékszövetkezetnek és Skolnyik Edinának. Ügyvédjük válaszolt. Dr. Kukk. Jogszabályokra hivatkozott. Amiket én, születésem óta polgári engedetlen magasról leszarok. Pedig működhettünk volna együtt. Megbízható emberek így szokták megoldani. Jogszabályok és fiskálisok mögé többnyire az bújik, akiben kábé annyira lehet megbízni, mint azokban, akik pár éve fideszizálták a takarékszövetkezeteket.

Na, akkor most ezt elmondtam. Alsónémedi Takarék, Skolnyik Edina. Ha hívnak, nem megyek. Egy milláért se. Milliárdért se. Csak ügy, az önbecsülésem miatt. Nekem még van. A jelenet meg születőben… kb. ilyen lesz, ha lesz:

aradivargaBlogba

Fényre sötétedő Géza

Ma megtalált egy rajongó. Ez mindig megtisztelő, és az esetek zömében tényleg szívből örülök neki, de – remélem, senkit nem sértek meg – időnként ritka fárasztó. Vannak a viccmesélők, a köszönni nem tudók, a bunkók, stb. Ma egy érdekes kategória szállt fel arra a villamosra, amin én gyanútlanul ültem. (Az életemre esküszöm, hogy nem én találtam ki, ilyet magamtól képtelen vagyok!)

Szóval ülök a tuján. Ajtók nyílnak. Felszáll sapkás Géza. Megjelenése és arckifejezése erősen szétfeszíti a zoológiai sokszínűség határait. Olyasmi fazon, mint a Tibi “kókuszos” figurája, vagy mint a fényre sötétedő kislány. Mintha gyerekkori ismerősök lennénk, úgy megörült nekem.
– Műűűvvvéééészzzúúúúúr! Igggen nagy tiszteletem. – Kézfogás. Részemről gyógyszeres örömöt tükröző mosoly. Az egész utazóközeg engem néz, hogy ki ez, milyen művész, miért kéne ismerni? Majd egy fontos gondolat:
– Csak a fütyülős! – ezzel leül, és (nem nagy bánatomra!) kapcsolatunk további burjánzása nélkül megyünk egy pár megállót.
Aztán újjéled a frigy. Valamiért a Frangepán utcánál kiszúrja a western csizmámat.
– Bocs, eredeti amerikai?
– Igen – mondom én.
– Kemény! Olyan 100 fölött van.
– Hát – mondom – ez nem, mert már régi, ajándékba kaptam. Nem ér ez már sokat, puhul a bőr, stb.
– Nem az számít, hanem a varrás.
Nem vitatkozom, csak ért hozzá… majd jön az aranylövés:
– Úgy néz ki, mint valami székesfehérvári drapéria.
Bár agysejtjeim számára jelentős megterhelést jelent a hallottak értelmezése, nem vitatkozom.
– Igen, tényleg – mondom.
– Csak ez fővárosi.
– Persze, mert én budapesti vagyok. – Teszem hozzá, hogy ne érezzem már magamat annyira hülyének.
– Olyan ördögi.
Bár nem a Béke téren akarok leszállni, de az imén kapott szellemi táplálék megemésztéséhez elengedhetetlen szükségem van némi sétára. Elköszönök a csizma- és drapériaszakértőtől.
– Hajrá Fradi! – mondja ő.

Kedves közönség, kedves olvasóim! A bal oldali fotó a méltán világhírű székesfehérvári drapériát mutatja, míg a másik az általam viselt csizmát. A két kép között 124 db apró hasonlóságot rejtettünk el. Aki ezeket, és az ördögöt is megtalálja, azt összehozom sapkás Gézával, és hárman nyitunk egy wescocsizma- és drapéria boltot!

 

drapériaboots

Darth Varga

Jár az agyam. Össze-vissza. Tegnap… Előtte képviselt engem valaki? Ki? Én azt hittem, hogy igen? Naiv voltam. Persze lehet, hogy nem. Talán voltak képviselőim. Elkúrták. Kitartsak mellettük? Nem miattuk, hanem az elveim miatt. A barátaim, a “köreim” miatt… A feleségem mellett, aki “idegenszívű”. Fontosak ők? Most ezt kéne eldöntenem… Darth Vadert valamitől gyerekkorom óta kedvelem. Vajh miért?

Újpest – ismét Télikabát. Télikabátot az előző polgármester támogatta. Aszongyák, nem akarta. Muszáj volt neki. Húsz évig vezette Újpestet. Állítólag (!!) felgyülemlettek az ügyek. Itt egy köteg, ott egy másik. Zsebbe, zacskóba, nokiás dobozba. És ha nem akart teregetést, hát támogatta a kabátost. Aki úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás. (A rabbiképzőben.) De ő keresztény. Én nem.(Még.(?)) És nem vagyok elégedett a muskátlikkal teleközmunkázott Újpesttel. Egyik nap beültetik, másik nap kiássák mindet. Hétfő – muskátlis nap. Kedd – muskátli-mentes. Meg van szökőkút. Esőben is szól. Ha kell, ha nem. Van dallamharang a templomban. De nem baj ez… hátha jobb lesz most.

CSAK A FIDESZ! Ezt írta egy ismerősöm a fészen. Kértem tőle érveket, hogy MIÉRT? Össz-vissz annyit tudtam meg, hogy a szocikra nem szabad szavazni. Egyéb indok a Fidesz mellett? Van: Csak a Fidesz! Olyan ez, mint kiskamasz korunkban a Depeche Mode, a diszkó, meg a metál. Nem tudtuk, melyik jobb és miért. Lényeg, hogy aki depesmódos, az buzi, aki meg metálos, az paraszt. Aki meg diszkós, az buzi is és paraszt is.

Pár napja valaki azt mondta nekem: vigyázzak a műsorommal, mert ki fognak kezdeni. Márpedig ha kikezdenek, akkor az nem kellemes. Hozzá vagyok szokva a mellőzéshez. Évtizedeken át mellőztek. Mert nem voltam/vagyok alkalmazkodó. És nem tudtam olyan jól parodizálni… ahogy a izéék…

Tudok én kussolni? Jó pénzért talán. Tudok én nemzeti-keresztény és családbarát lenni? Némi gyomormunka után biztosan. Jó pénzért. Vagy csak az életemért? Meg némi munkáért? Nem tudom. Lehet…

És mi lesz a feleségemmel? A barátokkal? A kollegákkal? Mindazzal, amit eddig mondtam? Feleségem, barátaim, kollegáim, és amiket eddig mondtam mind mind azok, amiknek a nemzeti érzésűek eddig elhordtak. (Libsik, idegenek, kozmopoliták, nemzetköziek, dögöjjetekmeg, roghattkomcsik, monyonle…) Fontosak? Nem tudom! Elvesztem őket? LEHET!

Idő kell, míg ez eldől! És lesz-e barát, kollega, családtag “odaát”? Lesz-e hitem és lesz-e hitelem? Meg találom-e a helyem az igazhitű magyarok között? Fogok-e gondolni a földjüket, trafikjukat, megélhetésüket elvesztő emberekre? Jó pénzért, biztonságért, sikerért, hatalomért semmi sem drága. Sok ismerősöm ezt teszi. A szakmában is. Idő kell… HAJRÁ MAGYARORSZÁG:) Megyek inni megint… Az üvegeket megtartom. Molotov koktélnak jó lesz mind. Bármelyik oldalon. Valahogy el kell kezdeni a változást!vader004cut

 

Megőrülök (Ami az “ottfelejtett mikrofon”-ból eddig kimaradt)

Hétfő van. A legjobb nap. Zajlik az élet, ami Ferikének alapanyag. A mai egy szar hétfő. Negatív. Jött egy rossz hír. Mindegy, mi az. Le van szarva. Akad egy-két hülye ember is. Ők is le vannak szarva.
De ilyen napokon hallgatni mások hülyeségét… Menekülni! A halálba is! Kiszállni a világból. Ferike a hangyás, oké. De akkor is… SEGÍTSÉG!

Ferike kezében egy fél kilós kenyérrel beáll a sorba egy spárban. Előtte egy anyuka. A kölök legalább 12 éves. De 11 biztosan. Kezében egy plüssdög. Valami Angrybird. Úgy szorítja, hogy ha a dög élne, már nem élne. Öleli.
ANYUCI: Bence, tedd vissza.
BENCE: Deeeééénakarooooooom.
Mint egy 4 éves. Szinte bőg.
ANYUCI: Nem veszem meg.
Bence szerint de.
ANYUCI: Azt mondtam tedd vissza.
BENCE: Deeeeéééén.
Enyhe hiszti.
ANYUCI: Tedd oda vissza!
A kölök ki akar vele menekülni a boltból. Anyuci visszafogja. Hisztike. Érvek és ellenérvek. Anyuci kontra Bence. Anyuci kontra plüssdög. Ferikét nem sok választja el, hogy fejbebassza anyucit, pöcsönrúgja a félre nyomott kölkét, a plüssdögöt a svájcibicskával széttrancsírozza. Ha lenne nála gépkarabély, tüzet nyitna, megy ahova megy. Ferike szociopata. De benntartja. Még. Nem úgy Bence. Az utolsó csepp véréig harcol azért a szájbalökött rongydarabért. Egy Viktor veszett el benne. Még régen. Bence ma nem nyer. Sebaj! Holnap újra megpróbálhatja.

Az élvezet fokozódik. Ferike egy pékség előtt pogácsát kér. Kell – nem kell, Dohányhangúné Dajer Eta azonnal kocka alakú sajtosmiabaszt akar. Az eladó pingvinezik. Nem tudja, ki jön, mi jön, és miért. Etánál is hétfő van. Ő jön. És kész. Ferike le van szarva. Etusnak kocka alakú sajtos szar kell. Ha ránk dobják az atomot, akkor is. Az eladó adná neki azt, ami kocka alakú, és sajtos is. És szar is. Nem kell neki. Rövid, de annál ádázabb vita a sajtos és kockaformájú (szakszerűen négyszögletű!) élelmiszeripari melléktermék ügyében. Eta elviharzik. Haraggal. Az eladó petét rak.

Ferike meg csodálkozik. Tüntetnek valami Szulejmán-sorozat miatt? Ezek? Persze. Ezen a szinten Ferike is tüntetne. Nem tüntetnek a jelenlegi rendszer ellen? Ki várhat el ilyet? Kb. két rezsicsökkentésnyire vagyunk a plüssfigurától!
angrybird

 

Sokan vagyok egyedül

Zsidó vagyok? Talán. Kicsit. Nagyon kicsit. Libsi? Mindenképp. 100%-osan. Hazaáruló? Lehet. Leszarom? Mi az hogy? Nagyon is. Utálom a jelenlegi rendszert? Neeem. Semmi bajom vele. Tényleg. Vitatkozom vele? Kritizálom? Öreg hiba. Jobb helyen lennék. De nem vagyok “középen álló” megalkuvó és stréber sem. Az ilyen embereket is mindig lenéztem. Jótanuló, jó sportoló, anyu kedvence, a tanárnénié is, és most a rendszeré… Hányás. Mindegy milyen származású.

Mi a fontos? Nekem mi? Család, haza, isten, munka, tanulás? Ezekre világéletemben tettem magasról! Siker? Pénz? Ezek valamelyest. Legfőképp a teljes személyes szabadság. Igen. Vagyunk így egy páran, nem? Szerintem de. Eddig úgy vettem észre. Mert zsidók vesznek körül. Illetve nem zsidók. Libsik. 100%-os libsik. Nem minden libsi zsidó, de minden zsidó libsi. Gondoltam én. Naiv vagyok. Voltam. Azt hittem, tanultak a történelemből. Azt hittem kiállnak. Amellett, ami erős pajzs. Az ellen, ami 1944-hez vezetett. Naiv vagyok. És gazdátlan. A zsidók (igaziak, félig azok, hobbi-libsik) Magyarország utolsó mentsvára a szélsőséges konzervativizmus ellen. Most mit látok? Orbánnak sikerült. Megosztania ezt a tábort is.

Megértem. A zsidó (nem a libsi) is csak ember. Van közte ilyen, van közte olyan. Ezt eddig is tudtam. Azt is, hogy Orbán nem antiszemita. Lázár sem. Meg a többi “oligarcha” sem. A táboruk viszont… akiket nem utasítanak el. Minimum az ország fele imád zsidózni. Meg egyáltalán gyűlölni. Ez nem zavar senkit? Zoltait. Slomót. Fónagyot. Deutschot. Vitézy “Orrfúrót”, Farkasflórit. Nekik más a fontos. Ezt is tudom. Értem is. Csak olyan érdekes…

Nem tudom, hova álljak. Egyedül maradtam. Nem mintha zavarna. Lehet, hogy sokan vagyunk egyedül. Akkor meg talán nem vagyunk egyedül… csak hülye, naiv barmok vagyunk.De lehet, hogy csak én.

Uniós kalandok

Utazunk. Busszal Szlovéniába. A jurólájnsz a Népligetből indul. Késik. Sokat. Két buszvezető is lesz. Késésben vagyunk. Szarnak rá. Az egyik ritka bunkó. Különösen a külföldiekkel. Az első négy helyre nem lehet ülni. Aki megpróbálja, elzavarják, mint fideszes a népszabit. A négy ülés a két sofőrnek kell, akik közül az egyik vezet (és közben néha telefonál). Minek nekik négy ülés? Hát pl. ezért:P_20140826_084018_HDR[1]
Úton vagyunk. Megállunk. 15 percre. Ami 25. Csakis egy olyan retyónál, ahol fizetni kell. Akinek nincs aprója, behugyozhat. De legalább MOL-kút. Magyar. Orosz. MAGYAR… meg egy kicsit orosz. Nagyon. Nem baj. Megyünk tovább. Nagynehezen Letenye – Horvátország. Buszvezetők angolul: Pászportkontról, plíz pászport. Ha az angol nyelv ebből a három szóból állna, meglenne a felsőfokújuk. Később van olyan, hogy kisegítem az egyiket. A “köszönöm” terminust magyarul sem ismeri. Mindegy. Újabb három szó: fiftín minitsz brék. Ez már TOEFL-szint! Szóval 15 perc megállás. Ami megint 25. Nagynehezen Ljubljana. Kurvanagy késés. A határátkelés az egyik ok. A másik az időelbaszás. De ezt csak én gondolom így.

Ljubljana, Szlovénia. Itt is akad baj. Pl. a busz-szolgáltatás. Mintha magyarok lennének. A “leszaromazutast-feeling” csúcsrajár. Nem baj, azért csak eljutunk ide-oda. A buszközlekedéstől eltekintve Szlovénia EURÓPA. Aránylag tiszta, angolul többnyire tudnak, hajléktalan egy “szál” se. Biztos ki lettek kergetve mindenhonnan a “dögök”!… Vagy inkább jobb az életszínvonal? Fene tudja. A kiszolgálás (kivéve a buszozást) európai. Sőt! Bemegyünk egy “törökös” gyorskajáldába. Kérek egy vega-burgert. A tag beüti a drágábbat. Oly mindegy. A különbség egy euró sincs. Üljünk le, kihozzák. Leülünk, kihozzák. Eszem. Már a vájling-méretű szendvics felénél járok, amikor odajön a fickó, elkéri a blokkot, megkérdezi, hogy az melyik vega-burger. Há’ – mondom – valamelyik. Nem mindegy? Nem. Elviszi a blokkot, majd visszatér 80-90 centtel. Nem győz elnézést kérni, hogy a kolegája a másféle burgert ütötte be, én meg az olcsóbbat kaptam. Azt se tudom, hirtelen, hol vagyok. Nem a 90 cent miatt. A “manners” miatt. Még tart a hambi, amikor megint odajön a csákó és megint elnézést kér. Itt már én érzem magam kellemetlenül. Dehát ez Európa. Egy határnyira és két évezrednyire tőlünk. Szlovénia kellemes. Mesebeli út. Barlang, Piran, Bledi tó, Ljubljana… európai közeg.

P_20140829_160943[1]

Mocskos unió. utálom. Haza akarok menni Mészároslőrincre. Indul is a busz. Késik. Két buszvezető. Inglisül 5 szó. Első ülések – tiltott zóna. Késünk. Nem baj. Nejem a buszon összejön egy másik tajvani hölggyel, aki épp Budapestre tart. Metrójegyet akar venni, forintja nincs. Adunk neki.

Népliget, metróállomás. Három jegyautomata. Amitől Tarlós mellén nemrég  szétrepedt az ing. Tiszta 23. század. Mindentudó automaták. Három is. Előttük jegyellenőr-nők 1508-ból. Vitáznak valakikkel. Győznek. Hiába, a középkor ereje. Mondom a tajvani hölgynek, hogy itt, a három automata egyikénél kell jegyet venni. Egyet. Az ellenőr-zombik gúnyosan néznek. Látják a külföldi kezében az 500-ast. Kajánul közlik, hogy csak a harmadik automata működik. Várnak, amíg a kuncsaft bénázik az 500-assal. Újabb kaján vigyor és megtudjuk: az az automata nem veszi be a bankjegyet, hiába van ráírva. Többet nem mondhatnak. Ők egy másik cég, nem a BKK. (????????MI VAN??????) És akkor ki tud segíteni? Ők nem. Merthogy az “elnézést”, “segíthetünk?” és efféle szavak  messze elkerülik őket. Magyarok. Nem beszélik a nyelvünket. A külföldit meg láthatólag ki nem állják. De biztos én látom rosszul. Lehet náluk venni éjszakai jegyet 450 forintért. Arra a metróra, amire 350 a jegy. Minőségi szolgáltatás. Európa. Igazuk van a jobbosoknak. Menjen az unió a picsába. Azon veszem észre magam, hogy én is ide küldöm a zombikat. Szégyellem magam. De csak magam előtt. Segíteni szeretnék egy turistának. Nem tudok. Nem lehet. Falakba ütközöm. Egyedül maradok. Tehetetlenség érzés. Szerencsétlen nő megveszi a drágább jegyet. A nyomorult zombik röhögnek. Gyengébbeknek: nem a 100 forint a lényeg. Az elv. Ami itt nincs.

Jön a metró. Tajvanon is van. Új, és működik. És csendes. Nálunk Fradi-stadion van meg náci emlékmű. Meg metró. I.e. 162-ből. Ha nem vagyok ott, a tajvani nő nem tudja, hol kell leszállni, mert se kijelző, se angol bemondó. Hazaérkezünk az asszonnyal. Fél egykor aludni mennénk. Kurvanagy zaj jön a közeli kocsmából. Hívom a rendőrséget. Kapcsolják a BRFK-t a Dromedár utcában. (Fasznak van az újpesti ügyelet?) Felveszik az adataimat. Mindent tudnak rólam. Ígérik, kijönnek. Basznak. Hajnali négykor még simán megy a buli. Valaki adjon egy gépfegyvert! A francnak kell nekünk Európa! Irány a Kelet!

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)