Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Uncategorized

Koncert-“élmény”

2014 június 8., Aréna – Iron Maiden koncert. Előzenekar: Anthrax. Unalmas. De jól szól. A Maiden verhetetlen. A hangosítás is rendben. Húszezer volt a jegy. Megérte.

2015. július 7. , Barba Negra Track. Dream Theater koncert. Viszonlyag kis tömeg. Progresszív rock. Nem populáris. Pedig azt hittem, a Dream nagy név. Előttük Special Providence (magyar fúzió- és skálazenekar), Kamelot – vámpírmetál egy bő szókincsű énekessel (“fucking” – egy mondatban kb. 6-szor), és egy hörgő-sipító gótikus nővel. Egy nóta is elég lett volna. Pláne ilyen hangosítás mellett. Én meg már öregszem is.

Nincs nagy tömeg. A bejáratnál mindenkitől elveszik az ásványvizét. Attól is, akinek nincs. Hogy a benti áru fogyjon. Anyjuk pi… Na de odanézzé’! A közönség soraiban sztárparádé: Alapi István (Edda), Závodi János (Piramis),  Horváth Attila (dalszövegíró zseni), Rubcsics Ricsi (Ossian), Varga Ferenc József (országszerte ismeretlen humorista), és Sokan Mások (ő a legismertebb). Ricsi osztálytárs volt. Összefutunk. Jókat dumálunk, ha épp nem hörög a gótikus nuna a színpadon. Ricsivel is fotózkodnak, velem is. Megtisztelő. A Dream előtt már a 4. fröccsnél tartok. Sör nem kell, mert antialkoholista vagyok:))

Jó hely a Barba Negra Track. A padlózat a kalandvágyóknak lett kialakítva. Minden lépésre oda kell figyelni, ha valaki nem szeretne pofáraesni a szeszélyesen hullámzó faburkolaton. Színpadon még nem buktam, nézőtéren most sanszos. Indiana Jonest itt simán elkapnák.

Jön a Dream. Már a korábbi zenekarok is érdekesen szóltak. A magyar kavarókvartettnél még aránylag kijött a mély. Aztán a nappal együtt lement. A Kamelot úgy szólt, mint az én régi sanyómagnóm, amin anno díterbólen csúcsrajárt. Dream Theater: A szamurájfejű basszusgitárost kár volt idehozatni. Megspórolták volna a gázsiját meg a repjegyét. Pedig jól zenél! Az egyik legjobb. Beletemetkezik a gitárjába és másfél órán át le se áll. Csak mi nem halljuk. Az énekből sem sokat. Petrucci gitárja még talán átjön, ha a magasat játszik. A billentyűs dettó. A zenekar biztos jól hallja magát. Hazug dolog a kontrolláda. A vezérlőpultnál se lehet nagy gond. A hangos ember együtt él a zenével, mert ő fejhallgatón figyeli. Pull Me Under nincs. Vagy volt és nem hallottuk?

Ricsi enni szeretne. Óránként ígérik neki, hogy 20 perc múlva kész lesz az a kaja, amit kapunyitás óta nem sikerül lesütni. A Dream jól elvan a színpadon. Nem mozognak, zenélnek. Jó lenne többet hallani belőle. Na dehát 9000 forintos jegyért nem várhatjuk az Aréna hangminőségét. Na de ilyen szart…! Olyan a hangminőség, mint amikor régen anyám a szovjet zsebrádión rástartolt a Kettőtől ötigre.

Na nem baj. A nyolcadik fröccs után nem zavar semmi. Vélhetőleg a közönség is így van ezzel. Hiába igényes zene, a közönség nem mindig az. Vannak itt fazonok! Nem kevés tag Petruccira akar hasonlítani. Vagy Sandokanra? Van itt metálapuka is. Metálhaj, hátizsák, elöl meg egy hathónapos szenvedőalany a hasára lógatva. Nagy élmény lesz ez a kiskölöknek. De legalább apuka rátett egy fülvédőt. Ami perpillanat a gyerek szemét takarja. Hiába, a család mindenekelőtt. A legjobb a bontás. Már javában szedik szét a színpadot, ami alatt “magnóról” dübörög a metál. Erre indul be anyu kedvenc húszéves balázskája, aki nem tudni, a Dream alatt mit csinált, de most két léggitározás között képes lenne atomjaira szedni a Barba Negra amúgy is elég legó kerítését. Szólnak neki,hogy inkább léggitározzon. Úgy tesz. Azzal remélhetőleg nem tesz kárt magában. Hogy mi lett az elmebeteggel, nem tudjuk meg, remélem, már jól van. Ricsiékkel elindultunk haza.

Azért a Barba technikai felszereltségére kíváncsi lennék. Eszembe jut Erdei Sanyi (Rokker Zsolti) barátunk egy sűrűn hangoztatott mókás gondolata: kis bohóccal is lehet nagy cirkuszt csinálni. Hát a Barba egyelőre csak bohócot csinál – a fellépőkből. A Dream megígérte, hogy jövőre is eljön. Ha valaki ismeri őket személyesen, üzenném, hogy más helyszínt keressenek. Az újpesti piactér pl. simán jobb lehet!

P_20150707_212749small

Országos Reiszmanfréd Napok – VÉGE!

Az idegbaj-fa a hét elején kezdett rázódni. Showderklubos szereplésünk után, másnap valami zugreiszolós mamakedvence firkált rólunk egy olyan bejegyzést, amilyet 20-21 éves pályafutásunk alatt még nem olvashattunk sehol. Biztos el vagyunk kényeztetve, és eddig elkerültek a negatív kritikák. A kicsit megugrott ismertség pedig vélhetőleg ezzel jár. Nem baj, majd hozzászokunk. A reiszmanfréd meg ahhoz lesz kénytelen hozzászokni, hogy nem csak az általa prioritást élvező produkciók láthatók a tévében és a világot nem a trendicsávókhoz igazítják.
(A blog hozzászólói csípőből alulmúlták a kurucinfo szintjét, ezúton is gratulálok nekik!)

Az idegállapot a hét közepén folytatódott. Van egy gitárom, ki akarom rajta cserélni a hangszedőket. Érdekelt volna néhány, nálam jobban hozzáértő tanácsa – pl. netes fórumokon. Sikerült is találnom egyet-kettőt. A gitártopik politikamentes, tehát – gondolom – ott csak nem veszekednek. Egy faszt nem. Nyitok ki egy fórumot, az első poszt a gitárokkal kapcsolatban még értelmes is, az erre adott első válasz is, majd egyszercsak jenci77 vagy ki a rák nekiesik cuci89-nek, mondván, szerinte az egy hülye amatőr és kuss neki meg menjen a kurva anyjába. Mindez gitártémában. Ok nélkül. Két helyen is. Mindegy, majd bemegyek egy hangszerboltba, azt’ ott szaktanácsadnak.DSCF1278

Idegroham – szombat-vasárnap folyt köv. Szombat este Dumaszínház, teltház, eleinte visszafogott közönség, majd szűnni nem akaró vastaps a végén. Ezt nagyon köszönöm/-jük. De közben egy érdekes információ egy haknival kapcsolatban, amiről már azt hittük, rendben van. Ilyen már volt két hete…

Közben Dunabogdány, megint libás ebéd, no meg műsor a jónépnek. Irgumburgum Bácsi és Jaj de Néni a mai napra felvették a legjobb vietnámi pulóverüket, Irgumburgum Bácsi a legjobb trottyos-farmert a piacrajárós műbőrcipővel és eljöttek magukat szarul érezni. Az útra elkísérte őket még többek között Jajnemá Károlyné, Miezaizé Miklós, valamint Ménemengedikaembertitten Béla és felesége ridiküllel. Tartom a műsort, jószívvel, mert hát előző napokon a többi ugyanilyen jónép imádta. Ezek bazmeg ki-be mászkálnak, rámnyitják azt a kurva ajtót, hadd jöjjön a huzat. Belesétafikálnak a poénba, végigpofázzák a műsort, röhögcsélnek rajta, megtapsolják, majd Irgumburgum Bácsi és Jaj de Néni odamegy a szervezőkhöz, hogy ezt ők kikérik maguknak, mert a Szikora Robit nem szabad kiparodizálni, mert ő a legjobb magyar énekes. És Orbánt és feleségét sem szabad bántani mert családos emberek. És ők most ezért a panaszkönyvbe akarnak írni. Egy étteremben.

Közben gondolkodom, hogy mi lehet a gond a sóderblogos reiszmanfrédnál, a gitáros veszekedőknél, meg Irgumburgum Bácsiéknál. Nem lehet más, mint hogy az ilyen embereknek még eddig soha semmi nem volt jó az életben, egyetlen sikerélményük pedig az volt, amikor egymillió hímivarsejt közül ők értek először célba. Életünk sivárságát a fikázással, a veszekedéssel, a folyamatos leprázással próbálják feldobni.

Én szeretnék pozitívabban gondolkodni, de közben jön az info még a szombat estit folytatva: a Thermal Hotel Lotus Hévíz (vagy Lotus Thermal Hévíz Hotel… még van két verzió) most mégse kéri a műsorunkat, mert miközben Kepli Valéria mindenes (+még egy funkció) velünk állapodott meg, főnöke egy nem éppen tisztességes pesti műsorszervező irodával kokettált más műsor ügyében, és akkor mi most tul.képp szopunk. Ha esetleg a Skolnyik Erika vezette Alsónémedi Takarékszövetkezet becstelen eljárása két hete nem lett volna elég, most van egy újabb hely, ahol belátható időn belül nem vállalunk fellépést.

S hogy valami jó is történjen, egy békés, jóhumorú, értelmes emberekből álló facebook-csoport (IGEN, VAN MÉG ILYEN!) baráti összejövetele enyhítette idegbajomat, s nekik ezúton is köszönöm a társaságot és a kellemes estét!

P_20141123_173128[1]

Hétvégi ajvék-összefoglaló vége! Köszönöm figyelmüket!

Nyakig a gagyiban

Reagálnék az elmúlt napok eseményeire. Egyfelől mert a közönséget és véleményét nem szeretem negligálni, másfelől meg mert ráérek.

Szombat. Dunabogdány, Forgó Vendéglő, Márton napi libanapok a KenEdi Travel szervezésében. Régi és jó együttműködés ez. Sok hétvégét töltöttem már itt “Kenediékkel” no és persze utazóközönségükkel. A jónép némi buszos csavargást követően megérkezik a kajáldába, ahol kapnak egy tetemes adag ebédet, aztán kávé, pisi-kaki, és jön VFJ, utána pedig Németh Zsigmond muzsikus-kollega szórakoztatja a szórakoznivágyókat. Ők vannak többségben. De minden csoportban akad egy vagy két renitens, aki azért ad ki egy ilyen kis kirándulásért 6-7000 forintot, hogy rosszul érezze magát és ha lehet, más jókedvét is elrontsa. Szóval szombat, Dunabogdány, Forgó. Kaja lement. Pisi-kaki is. VFJ a mikrofon előtt ad. Megy a móka, mindenki jól érzi magát, midőn egyszercsak nyílik az ajtó, s belép Ingerlékeny János. Kint járt valahol. Épp benne vagyok valami tréfás történetben, János pedig áll az ajtóban. s hogy vendégcentrikus, barátságos, illedelmes, emberi, stb. legyek, a mókát megszakítva szólok neki:
– Tessék nyugodtan helyet foglalni.
Ingerlékeny János:
– A műsorral foglalkozzon, ne velem!
Életemben egyszer (BIZONY RITKÁN TESZEM!) próbálok kedves lenni. Nem sikerül. Így jártam. Vasárnap tudtam meg, hogy Ingerlékeny Úr az éppen zenélő Németh Zsigmondhoz is odament később, s csak annyit mondott neki:
– Köszönöm, hogy meghallgatott!
Nem értem, kérek egy tolmácsot:)

Hétfő este. Showder Klub. Nem láttam, nem is nézem, semmilyen tévém nincs. Figyelmemet inkább a véleménymegosztó tüntetés kötötte le a neten. De állítólag benne voltunk a sóderben Aradi Tibivel. Többszáz pozitív visszajelzés utal erre. Meg egy általam eddig ignorált blog. Ott valami fazon teljesen kibukott ránk, kommentelői pedig szerintem már pucolhatatlanra köpködték a monitort nevünk és fejünk láttán. Nem mintha a negatív kritika álmatlan éjszakákat okozna. Már csak azért sem, mert elolvasva a szösszenetet (meg a kommenteket) olyan embert képzelek el, aki nem a tartalmat nézi, hanem hogy mi a trendi és mi nem. A külsőségek, a trendek, a brandek követői az ilyenek. Számukra eddig még soha nem volt mondanivalóm. De ők is közönség, nekik is van véleményük, így van rendjén.

Fontosnak tartom viszont, hogy ne hagyjam szó nélkül a sokak által emlegetett SG Fórum Tibire s rám vonatkozó megjegyzéseit. Fontos, mert e fórum közönsége – ha jól érzem – kedveli munkásságunkat, s egészséges, kultúrált kritika mellett mindig nagy örömmel osztogatják számainkat. Most azt kifogásolják (JOGGAL!!!!) hogy miért adjuk nevünket a jelenlegi Rádiókabaréhoz, mely sok évtizedes mélypontjára érkezett még idén, februárban. Az sg-s kommentelő azt is megjegyzi: nyilván pénzért tesszük, de nem biztos, hogy megéri. Nem tudom, látja-e bárki sg-s a blogomat vagy a face-oldalamat, de remélem, nem magamnak válaszolok:)
Nos: Sinkó Péter (és bizony Farkasházy Tivadar is!) nagyon-nagyon hiányzik. Emberileg, szakmailag, hangulatilag, ergonómiailag, mindenhogy. Sok évtized szakmai rutinját pár hónapos tanulómunka nem fogja pótolni. A jelenlegi vezetés nagyon jószándékú, de sem az idővel, sem az anyagok mennyiségével, sem a minőséggel nem tudnak mit kezdeni! A felvételeken jó pár félórás standup és a Sziget Fesztivált megszégyenítő mennyiségű zenedömping zúdul az áldozatként beültetett közönségre. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi adásokon némi javulást érzek, de lehet, hogy most csak a “mundér becsülete” szól belőlem. Hiányoznak a JÓ standuposok, hiányzik
sok jó színész, szerző, s véleményem szerint hiányzik az adásokból a közéletiség, a politika. Pozitívum viszont, hogy több régi jó kollega sűrűbben fordul elő a felvételeken. Taglalhatnánk még sokáig az ügyet, de elfárad a kezem, az olvasónak meg a szeme.

A lényeg: Igen, pénzért vállaljuk, és mert szeretjük csinálni. Néha már belefáradok az új anyagok futószalagos előállításába, de eddig a Mikó-féle Rádiókabaréban is elég jól szóltak a számaink. Aradi Tibi (Vida Péterrel együtt) talán a legjobb kortárs kabaré-színész, így a
legrosszabb jelentből is csinál valami leadhatót. Jó bejárni a Rádiókabaréba, mert szocializálódunk, sokat dumálunk, jó a társaság, jó sikert csinálni a színpadon, és hiába illúzióromboló, de kell a pénz. Mert egyikünk sem Mészáros Lőrinc és nem engedhetünk el
semmilyen bevételt 40 fölött. És nincs másik Rádiókabaré, kabaréműsor is alig van. Egyelőre nem látok okot a Rádiókabaré otthagyására, igaz, az MTVA hónapokig képes visszatartani a már kiszámlázott és jóelőre leadózott összegeket. Volt már rinyám sok Sinkó Peti távozása óta. Egyelőre úgy tűnik, elviselik a nem könnyű természetemet, s igény van a munkámra – a közönség
részéről is. EGYELŐRE maradok/maradunk. Ha nagyon vállalhatatlan lesz a minőség, vagy a szereplés együtt jár majd a politikai elkurvulással (soha nem leszek jobboldali – pénzért, sikerért, megbecsülésért sem!), akkor majd lelépek. Remélem, az sg-sek továbbra is velünk tartanak! Előre is köszönöm a bizalmat.

10406909_795062207201693_4387096119741764165_n

(A mundért némiképp elárulva, az érdeklődőknek íme egy korábbi riport Sinkó Péterrel erről az egész őrületről. Nem csak azért ajánlom, mert kedvelem Pétert, hanem mert – fáj, nem fáj – maximálisan igaza is van! –

http://www.168ora.hu/itthon/sinko-peter-humor-hatalom-radiokabare- kozmedia-kabare-124481.html )

Hát ez van most…

Be vagyok nyomva. És akkor? Még van egy negyedüvegnyi Veres János 2006-ban adott pálinkájából. (A jobb piákat sajnálom a nyugtatóhoz!) Amúgy ritkán nyitom ki, mert a bukéja felér egy atomtámadással. Az egész lakás (NEM SZOBA-KONYHA!) tele van a félresikerült pálinka-kandesszel. Azért kaptam a pálinkát, mert felléptem az MSZP-nek. Ennyit ér a politikának a fellépő. De ez nem baj. Nem is kell, hogy rólunk szóljon a közélet. De vajon kiről szól?

Unom ezt az egészet, de nagyon. Hazudozás, csalás, lopás, emberek egymás ellen hergelése, buta átlagbirkák 23 éve. UNOM! Unom, hogy ki a zsidó. Anno, ’89 előtt sose tudtam. Azt se, hogy én az vagyok, vagy nem. Ki nem szarja le? Nem kérdezték, én se kérdeztem. Ki az a Tormay Cecil? Kurvára unom ezt a szar magyarkodást, a kereszténykedést, unok zsidónak lenni, unok magyarnak lenni, unok erkölcsök szerint élni, unom tisztelni a törvényt. Mi az, hogy törvény? Ki nem szarja le a törvényt? Ki mondja meg nekem, hogy én mit csinálhatok? Aki a törvényt alkotja, nem ugyanolyat fosik? Nem hal meg ugyanúgy a ráktól vagy a robbanástól? Törvénytisztelőnek kell lenni, meg erkölcsösnek. De nem baj, ha időnként belerúgunk egy nőbe. Végülis az csak egy gyerekgyár, hogy “fennmaradjon a nemzet”. Miért kell a nemzetnek fennmaradnia? Mitől jó az nekem, ha száz év múlva is van ember,  én meg
nem vagyok itt? MAGAMNAK AKAROK ÉLNI! Be akarok b…ni, mindegy mitől. Ha van hozzá tabletta, az külön jó! És ha belehalok, akkor az történt! (Nyugi, Lázár, elásom magam, még fel is öltözök, miután elmuldeltem! Basszátok meg a szociális temetéseteket, “keresztény” csürhe!)

Unom. Elég. Ebből a fapöcsű ellenzékből is! Mesterházy nem akar nyerni, nem akar miniszterelnök lenni, nem akar semmit. Könnyebb ellenzékből politizálni, úgyis meglesz a lóvé. Valahogy. Bajnai… kismanó! Pislog össze-vissza, amikor beszél. Ideges. Mitől? Hát szar lesz, ha nyer, az biztos. Neki is könnyebb lesz ellenzékben maradni. Néha a Fidesz majd kivezényel elé egy pár libás prosztót fejenként ötezer forintért (vagy CBA-vásárlási utalványért),azt túléli, hazamegy, iszik ő is egy kis Veresjánost, oszt’ jónapot!

Mert ha nyernek, akkor mi lesz? Minden Simicskáé meg Mészárosé. Mit tesznek? Mit fognak tudni tenni? Egy eunuch előbb csinál gyereket a sarki bárcásnak, mint hogy ezek kormányerőből változtatni tudjanak a bebetonozott viszonyokon! Pláne, hogy miközben ők majd ott okosan pislognak a félkarú Parlamentben, addig Orbán csőcseléke újra felgyújtja a fél várost. Aztán az egészet. Kivéve persze azokat az épületeket, amelyek a haverok tulajdonát képezik.

Vagy mit szeretnétek, emberek? Nagykoalíciót? MSZP-FIDESZ-t? Nem lehetetlen… csak az életünk utána! Vagy a jöjjön a Jobbik? Szálljunk ki az EU-ból, miközben Vona plázázik és a McDonaldsba jár a kölkével? Segget csinál a szájából, az országból meg pöcegödröt. És ki lesz a hibás? Hát persze, hogy a zsidók. És ki a zsidó? Mindenki! És mi lesz velü(n)k?… Szép jövő vár rátok, birkanép!

Hát velem nem fogtok szarozni! Engem nem fog vonatra rakni egy erő sem. MEGYEK MAGAMTÓL! Úgyse kellek. Itt vagyok 20 éve, és még a legközelebbi kollegáim közül is néhányan amatőrként kezelnek! Nekik sok sikert kívánok Hajdú Péter színvonalas műsoraiban, és sokáig emlékezzenek rájuk azok a vileda-fejű házaspárok, akik azt a szart megnézik!
Unom a politikát, unom az országot, és unom a szakmát. Inni akarok, és elmenni. Mindegy, hova! És el fogok húzni a francba, ahova nem jön utánam senki ebből a hülye országból.mszpplakát

Emberek, akik mellett nem jó lakni

Imádok zülleszteni. Persze nem úgy, hogy gyalázkodok meg pusztítok céltalanul, hanem ha mondjuk valaki épp az aurámban van, kíméletlenül elmondom neki a véleményemet a jelenlegi politikai-közéleti helyzetről, nem ritkán hatványozottan negatív jelzőkkel sűrítve a gondolat-áradatot. A reakciók tekintetében háromféle embertípus, illetve ezek elegye különböztethető meg.

Van, aki egyetért, és ha vitatkozik is gondolataim egy-két elemével, mégis látom, hogy van olyan ember, aki hajlandó kimondani, amit gondol, nem fél, és mer gondolkodni. Ez a típus egyre kisebb létszámban fordul elő.

Van a hétköznapi, bulvár-agyú ember, aki szidja a rendszert, mint a szódás, de értelmes gondolatot nem képes megfogalmazni, csak a saját kis zavaros életének problémáit tárja elém végletesen egyszerű formában. “Elviszik a lóvét azt nekünk itten nem lesz itten semmise. Há’ nekem a öcsém az most izé…”. Nos ettől a típustól kénytelen vagyok némi távolságot tartani. Egyfelől azért, mert nem tudunk tovább beszélgetni, másfelől pedig mert az illetőnek az is oké, ha a Jobbik jön, csak valaki tolja már meg a kispolgári szekerét rajta az olcsó lidlis sörrel meg az sms-szavazós tévéműsorokkal. E szegény buta ember egyre “többen van”.

És aztán ott a harmadik, a legveszélyesebb, a fölfelé nyaló, lefelé taposó, hallgatag féreg. Valójában ők azok, akik miatt Hitler és Sztálin hatalomra kerülhetett, akik miatt emberek millióit hurcolhatták koncentrációs táborokba, akik miatt Recsk is működhetett, és akik miatt ma is rosszabbul érezhetjük magunkat, “mint négy éve”. Ha egy ilyen embernek elkezdem mondani a mondanivalót, üres, de mégis rettegéssel teli tekintettel mered rám, majd gyáva, elhaló hangon időnként ellensúlyozni kívánja a hallottakat, s közben rettegve próbál dönteni a mosoly vagy a hirtelen arrébmenetel között. Fél. Félti nyomorult megélhetését, családját, életét, mert csak az számít, meg a nyugalma… ami nincs. Mert egész nap retteg. Azoktól, akik fölötte vannak és azoktól is, akiket figyelnie kell a munkahelyén a szomszédban, szűkebb környezetében. Komformista csicska. Azt csinálja, amit mondanak, nem gondolkodik. Szerinte így könnyebb az élet. Az ilyen személy, amikor megismered, szélesen mosolyog, gyanúsan kedves, folyton az élet napos oldaláról beszél. Neki mindegy, milyen rendszer van, csak őt ne bántsa senki. Mosolyogva írja alá azt a papírt, melynek alapján valakit az ÁVH elhurcolhat, arcán a zugfingás ördögi vigyorával köpi be a gyanús, züllesztő, másképp gondolkodó, “zavaró” munkatársakat ott, ahol éppen csicskapozícióban van. Törvénytisztelő, “rendes” ember, aki betartja a társadalmi normákat, mindegy, kinek árt így. Nem baj, hogy egy rendszer már elvette a nyugdíját, a barátjának a trafikját, nem baj, hogy körülötte már mindenkit megbélyegeztek származása, vallása, fogyatékossága vagy szexuális beállítottsága okán. Ő egyetért. Mindegy kivel, csak az a valaki följebb legyen, mint ő, mert akkor nem kell gondolkodni.

Nos, ez utóbbi emberfélének indult meg nagyüzemi tenyésztése az elmúlt három évben, igaz, amióta világ a világ, ők uralkodtak az értelem felett. Úgy tűnik, nincs az az Halálcsillag, ami legyőzhetné ezt az igen primitív erőt! És ha maguk mellett tudják a lidli-sörös sms-szavazót, az embernek űrhajót támad kedve építeni és elmenekülni egy fekete lyukba, mert az sem lehet sötétebb.

Mektemető

Tegnap a feleségem bátyja mutatott egy videót, amin az utca emberét kérdezték. Egy IPhone-t adtak a sügérek kezébe – mondván ez már a legújabb, az 5-ös. A kérdés csak annyi volt: jobbnak találják-e a négyesnél? Még a hozzá nem értő, fakanál-arcú szatyornéni is azt mondta, hogy sokkal szebb. A”tapasztaltabbak”, mint pl. egy táskás hülye könnyebbnek, okosabbnak mondta a kezében tartott informatikai terméket. A riport végén természetesen kiderült, hogy szó sincs új ájfonról, egy régebbi modellel sikerült besüketíteni mindenki agyát.

Régebben ehhez hasonló tesztet végeztek gyerekekkel. Két hamburger közül majdnem minden gyerek a megdonálcos papírba csomagoltat érezte ehetőbbnek, miközben a sima “fluszpapírban” is ugyanaz a daráltpatkány volt.

Hát így működik ma Magyarország is. Ha Viktor mondja, mozdulunk, ha másik oldalról buzdít bárki, csak sunnyogunk mint macskaszar a homokozóban. Nem számít az észérv, nem számít, hogy vissza akarják hozni a második világháború előtti időszak rendjét, nem baj, hogy nem segítenek egy hitel-balekon sem, nem baj, hogy sértő kijelentéseket tesznek nőkre, nem baj, hogy diktatorikus rendeletekkel egyfajta sorkatonai szolgálatra köteleznek csaknem mindenkit, nem baj, hogy antiszemiták, nem baj, hogy minimum hidegháborús helyzetet teremtettek egy (vagy két) számunkra teljesen érdektelen országgal, nem baj hogy alkalmatlan, bukásra ítélt államfőt választottak korábban, az se számít, hogy lassan semmit nem szabad, csak adókat fizetni, mert az kötelező… semmi nem baj. Mert ezeket nem “a hazug Gyurcsány” meg a “libás Bajnai” csinálja és nem “A vezér” uszít ellene.

Ha van új ájfón, az csak jó lehet – még ha szar is. Ha a meki pancsol hamburgert, az jobb, még ha bárminél rosszabb is. És Magyarországon ha Orbán a halálba küldi az embereket, Arany János posztumusz újra írhatja a Hídavatást: az ország egy emberként fog “mozdulni”, mert ő kéri…

Kéne egy új okostelefonokat osztogató gyorsétterem a baloldal és a liberálisok élére. MOZDULJUNK!

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)