Varga Ferenc József

Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Emberek, akik mellett nem jó lakni

Imádok zülleszteni. Persze nem úgy, hogy gyalázkodok meg pusztítok céltalanul, hanem ha mondjuk valaki épp az aurámban van, kíméletlenül elmondom neki a véleményemet a jelenlegi politikai-közéleti helyzetről, nem ritkán hatványozottan negatív jelzőkkel sűrítve a gondolat-áradatot. A reakciók tekintetében háromféle embertípus, illetve ezek elegye különböztethető meg.

Van, aki egyetért, és ha vitatkozik is gondolataim egy-két elemével, mégis látom, hogy van olyan ember, aki hajlandó kimondani, amit gondol, nem fél, és mer gondolkodni. Ez a típus egyre kisebb létszámban fordul elő.

Van a hétköznapi, bulvár-agyú ember, aki szidja a rendszert, mint a szódás, de értelmes gondolatot nem képes megfogalmazni, csak a saját kis zavaros életének problémáit tárja elém végletesen egyszerű formában. “Elviszik a lóvét azt nekünk itten nem lesz itten semmise. Há’ nekem a öcsém az most izé…”. Nos ettől a típustól kénytelen vagyok némi távolságot tartani. Egyfelől azért, mert nem tudunk tovább beszélgetni, másfelől pedig mert az illetőnek az is oké, ha a Jobbik jön, csak valaki tolja már meg a kispolgári szekerét rajta az olcsó lidlis sörrel meg az sms-szavazós tévéműsorokkal. E szegény buta ember egyre “többen van”.

És aztán ott a harmadik, a legveszélyesebb, a fölfelé nyaló, lefelé taposó, hallgatag féreg. Valójában ők azok, akik miatt Hitler és Sztálin hatalomra kerülhetett, akik miatt emberek millióit hurcolhatták koncentrációs táborokba, akik miatt Recsk is működhetett, és akik miatt ma is rosszabbul érezhetjük magunkat, “mint négy éve”. Ha egy ilyen embernek elkezdem mondani a mondanivalót, üres, de mégis rettegéssel teli tekintettel mered rám, majd gyáva, elhaló hangon időnként ellensúlyozni kívánja a hallottakat, s közben rettegve próbál dönteni a mosoly vagy a hirtelen arrébmenetel között. Fél. Félti nyomorult megélhetését, családját, életét, mert csak az számít, meg a nyugalma… ami nincs. Mert egész nap retteg. Azoktól, akik fölötte vannak és azoktól is, akiket figyelnie kell a munkahelyén a szomszédban, szűkebb környezetében. Komformista csicska. Azt csinálja, amit mondanak, nem gondolkodik. Szerinte így könnyebb az élet. Az ilyen személy, amikor megismered, szélesen mosolyog, gyanúsan kedves, folyton az élet napos oldaláról beszél. Neki mindegy, milyen rendszer van, csak őt ne bántsa senki. Mosolyogva írja alá azt a papírt, melynek alapján valakit az ÁVH elhurcolhat, arcán a zugfingás ördögi vigyorával köpi be a gyanús, züllesztő, másképp gondolkodó, “zavaró” munkatársakat ott, ahol éppen csicskapozícióban van. Törvénytisztelő, “rendes” ember, aki betartja a társadalmi normákat, mindegy, kinek árt így. Nem baj, hogy egy rendszer már elvette a nyugdíját, a barátjának a trafikját, nem baj, hogy körülötte már mindenkit megbélyegeztek származása, vallása, fogyatékossága vagy szexuális beállítottsága okán. Ő egyetért. Mindegy kivel, csak az a valaki följebb legyen, mint ő, mert akkor nem kell gondolkodni.

Nos, ez utóbbi emberfélének indult meg nagyüzemi tenyésztése az elmúlt három évben, igaz, amióta világ a világ, ők uralkodtak az értelem felett. Úgy tűnik, nincs az az Halálcsillag, ami legyőzhetné ezt az igen primitív erőt! És ha maguk mellett tudják a lidli-sörös sms-szavazót, az embernek űrhajót támad kedve építeni és elmenekülni egy fekete lyukba, mert az sem lehet sötétebb.

40

– Zászlófelvonással és katonai tiszteletadással kezdődtek az állami ünnepségek a Kínai Népköztársaságban Varga Ferenc József születésének 40. évfordulója alkalmából. A parádé megnyitóján beszédet mondott Ven Csia-pao miniszterelnök, aki az ünnepelttel kapcsolatban megjegyezte: “Zsü csen hiang wo hen hao wan csing wo tang heo.” A több napig tartó népünnepélyre többmillió embert várnak a Tienanmen térre gépfegyverrel.

– Phenjan háborús provokációnak tartja a dél-koreai főváros, Szöul egyik pincelakásának kisszobájában felállított karácsonyfát, amelyen Varga Ferenc József születésének évfordulóját hirdető díszek lógnak. Kim Jong Un észak-koreai vezető azonnali lépéseket ígért, s leszögezte, Donászy Magda verseivel védekeznek a szöuli erőszakkal szemben. Az észak-koreai haderő – erejét demonstrálandó – egy lejárt szavatosságú angol csokinyuszit dobott át a két ország határán.

– “He is a great man” – ezt Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke jelentette ki ünnepi beszédében, melyet a magyar humorista, Varga Ferenc József születésének 40. évfordulója alkalmából mondott el a Fehér Házban. Obama szerint a világ változás előtt áll, és ennek a változásnak mindenhol és minden körülmények között meg kell felelni. Ezt már egy teljesen másik sajtótájékoztatón mondta egy gyárban.

– II. Erzsébet királynő 3D-ben köszöntötte a magyar humoristát. Az eseményen jelen volt Fülöp edinburghi herceg is, aki csak 2D-ben hallgatta a beszédet, mert betakarta a fél szemét. II Erzsébet elmondta: boldog születésnapot kíván a magyar humoristának, aki oly sokszor képzelte már azt, hogy a brit királyi család megemlékezik róla. A humorista ígéretet tett a királynőnek, miszerint leszokik a hallucinogén anyagokról.

– Természetesen a demokratikus Kínai Köztársaságban, Tajvanon is megemlékeznek Li Yi-Ying férje, a magyar származású Varga Ferenc József születésének 40. évfordulójáról. A Taipei parlament tornyán egy óriási molino emlékezteti a tajvaniakat a sokak körében (például a felesége családjában) ismert humorista születésnapjára. A törvényhozás kidíszített épülete előtt már több százan megálltak majd továbbmentek.

– Áder János a Sándor Palotában fogadta a ma 40 éves Varga Ferenc Józsefet. A köztársasági elnök ünnepi köszöntőjében elmondta: a humor és a kacagás szerves részét képezi hétköznapjainak, és minden magyar ember életének. Az államfő Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje egyik, valaki által át nem vett oklevelének 3D-s fénymásolatával tüntette ki a Karinthy-gyűrűs komikust. A ceremónia végén természetesen nem maradt el a koccintás sem, ennek során Varga Ferenc József rögtönzött műsort adott, amelyen Áder János azóta is folyamatosan nevet.

– Orbán Viktor 4D-s levélben gratulált Gyurcsány Ferencnek, aki néhány nappal korábban egy közösségi oldalon visszaigazolta az őt ismerősnek jelölő, 40 éves Varga Ferenc Józsefet. A miniszterelnök levelében leszögezte: a visszaigazolás nem jelenti azt, hogy a balliberális oldal ezt az ünnepet is kisajátíthatja. Gyurcsány Ferenc ünnepi, de még 2D-s facebook-bejegyzésében reagált Orbán levelére, Varga Ferenc József ezalatt a konyhában épp teát főzött 3D-ben.  A Demokratikus Koalíció elnöke ezt követően egy hétre beköltözött a humoristához, aki erre az időre Gyurcsány lakásában húzza meg magát.

 

A humor 50 árnyalata – Aradi – Varga Show

Minden különösebb média-hírverés, plakátok, prűdebbeknek szóló netes interjúk, egyszerűbb ízlésű bulvárcikkek, és egyéb hype NÉLKÜL indult idén az Aradi-Varga Show az ATV-n. A rapszodikusan variált műsorkezdési időpontok, no meg a visszafogott reklámozás ellenére viszonylag szépen teljesítünk – köszönjük a közönségnek!

Eddig csak a kabaré köréhez szóltunk. Ahhoz a párszázezer lelkes nézőhöz/hallgatóhoz, akik mint notórius komédiakedvelők ismernek és szeretnek is minket. A Rádiókabaréban, az ATV eddigi kabaréműsoraiban, a Comedy Centralon, a Showderben, az internet különféle felületein, no meg persze élőben.
Jómagam tévét utoljára 12 éve néztem, akkor is alig. Gyerekkoromban pedig ha elkezdődött egy műsor azon az egy(!) csatornán, végignéztem, esetleg a következőt is, majd kikapcsoltam a dobozt. Nem volt távirányítóval való féktelen ide-oda kapcsolgatás.

Most, e tévéműsorral nem csak a humorközönséghez szólunk, hanem más, újabb párszázezer tévénézőhöz. Olyan nézőkhöz, akiknek elfogyott a türelmük 20 percnél tovább nézni bármit is. Olyan nézőkhöz kell eljutnunk, akiknek ujja egy parkinson-kóros idegmunkájával matat a tévé remote controlján, hogy utána leragadva a legnépszerűbb, de sok esetben már tényleg kínosan alulmúlhatatlan sztárműsoroknál stantapityere elszunnyadjon.

A kéthetente jelentkező Aradi-VFJ műsort sok százezren nézik. Én reménykedtem a milliós nézettségben, de a tévénél kiábrándítottak: ma már olyan ebben az országban csak a legnagyobb sztárok legnagyobb showjának van a legnagyobb csatornákon. És azoknak, ott is csak nagyon elvétve!

Örülni kell hát a százezreknek. Akik sokfélék. Így a műsornak is sokfélének kell lennie. Úgy vélem, ilyen humor-műsor a jelenlegi tévés kínálatban nincs. Igyekszünk mindenki kedvére tenni, mert mi is a sokfélét szeretjük. Felvállaljuk a direkt rossz szóvicceket, a gagyi zenét, de az igényest is. Alkalmanként politizálunk, de inkább arról szólunk, hogy mi minden történik velünk hétfőtől vasárnapig, ami annyira idegesítő, hogy mikrofonba kívánkozik. A teljesen agyament, értelmetlen abszurd blődlitől kezdve a pesti tréfáig minden előjön – ha úgy akarjuk. Hol “élőben” – ott a pódiumon, hol bejátszások formájában. A magunk “trendjét” követjük, nem másokét. Ebben hiszünk, így szeretjük. És személy szerint úgy vélem, ez egy igényes, újszerű műsor.

Hívunk sztárvendégeket is. Hol olyanokat, akiket gyakran látunk, hol pedig olyanokat, akiket mostanában hanyagol a média, pedig volna rájuk igény. Igyekszünk mindig valami újat adni, bár ez nem a legegyszerűbb. Személy szerint merek hinni abban, hogy az értelmes nézőnek nem kell mindig valami új, meg tud elégedni azzal, amit már eddig megszeretett. De azért nyugi, újítunk, ahogy tudunk.

A műsort teljes egészében mi írjuk, és a szerkesztésbe is igyekszünk beleszólni, javaslatot tenni.
Akik már láttak Aradi-VFJ showt, úgy 90%-ban pozitívan értékelték, még akkor is, ha akadt a műsorokban olyan, ami nem mindenkinek tetszett. Kb. 10% elutasító és pár nem populáris műsorszám – így a jó! Mert bizony kevés olyan tréfára hajazó médiaprodukció látható manapság, ami valóban nevettet. A visszajelzésekből úgy értékelem, a miénk üdítő kivétel – mindaddig, amíg el nem fárad, merthogy akad néző, aki – JOGGAL – tart eme apokaliptikus pillanattól.

Egyelőre van töltény, nem kevés – persze kérdés, ebből mit tudunk hatékonyan ellőni, hiszen az ilyen műsorokon más tévécsatornáknál egy “hollywoodi” stáb dolgozik, nálunk egy maroknyi, de annál lelkesebb atv-s brigád gürizik éjt nappallá téve, hogy megvalósítsák, amit két enyhén hangyás humorista elképzelt. És mindezt nem a Ben Hur költségvetésével!
Külön köszönet hát jelen ponton az ATV Zrt. minden dolgozójának, hiszen még irodai alkalmazottakat is megzavarunk, amikor kitessékeljük őket íróasztaluk mögül – forgatás okán.

A májusi adásokat követően nyári szünet jön, aztán ősszel találkozunk. Reméljük, ha nem is millióan, de újabb pár százezren csatlakoznak hozzánk!
Aradi-Varga Show az ATV-n!
Kókuszt mindenkinek!

aradivarga_atv_facebook

Kínai giccs-séta Fischer helyett

Szombat. VFJ idei egyik szabad hétvégéje. Lampionfesztivál az Állatkertben. VFJ tajvani neje azt hiszi, kultúrális esemény. VFJ is. Szombat – állatkerti délután és este belőve.

Szombat. Állatkert. Külön jegy délutánra, külön a lampion-őrületre. Két emberre összesen majdnem 9000. Mit nekünk egy kis kiadás?! Csapjunk bele!

Állakert. VFJ pollenallergiás, így a szagokat most csak csökkentve érzi. Pedig van buké rendesen. Sajnos sok ember is ereszt! Igen egyszerű mondatok mindenhonnan. Jaj de édes! Mi ez? És az? Hú de randa. Zolika, ne szaladj el! Mégegyszer nem hozlak el. Némelyik állat mintha okosabbnak tűnne az őt nézőknél. Magasröptű párbeszédek:
– Én ettől félnék.
– Hú de ronda. Mi ez?
– Nem t’om, itt van. Aszongya… mi eeez???
– Álljál oda… mit kell megnyomni?
– Majd én, lőjünk szelfit.
Mert üveg előtt hüllővel szelfizni, az az igazi!

A koalák alszanak, némely állat kurvára unja, az orrszarvú viszont megindító: megindítja vissza az ebédet azzal a nagy adag szarral, ami mellett vidáman unatkozik. Tán menjünk arrébb, mielőtt kedve támad beletúrni!

Némi gyanúra ad okot a sok színes “papírmasé”-figura mindenfelé… a legtöbbje ritka ízléstelen.

Este 7 óra. Újra be kell menni az Állatkertbe, kezdődik a lampion-fesztivál. Egész Budapest eljött. Ennyi embert utoljára Gyurcsány mozgatott meg 2006 őszén. Szegény nép. Azt hiszik, ázsiai kultúrát fognak látni. Még szomorúbb, hogy a végén úgy jönnek ki, hogy szerintük tényleg azt láttak. Egy jegy 2000 ft volt… jó, abból nem jön ki egy keleti út, így marad ez, meg a vietnámi üzlet.

Este van, este van, száll le a sötétség – minden értelemben. Szegény oroszlán nagyon nem bírja ezt a rendkívüli állapotot. Ilyenkor már rég csend van, erre megint itt ez a sok hülye bámészkodó, meg odakint világít valami szörnyűséges gagyi… Hangot is ad nemtetszésének a dög – valljuk be, nem nyugalomba ringató a hangtünemény! Húzás el innen a gagyik közé!

Ez Ázsia? Hát persze. Van itt minden, mi szem-szájnak hányingere. Egy-két figura még szép és elmés, de azért a nagy orrlukú holdakból kirakott padsor, meg a libikókázó pandák tán még a mulatós-kedvelőknél is kiverik a biztosítékot. Gondolnánk naivan.

P_20160507_204227

Egyszerű program, egyszerű embereknek. Gondolkodni nem kell, ismeretet nem igényel, mondanivalója nincs, kulturális értéke pedig nem nulla, hanem mínusz. Na de pl. az Éjjel-nappal Budapest után kit zavar az ízlésficam? Hovatovább ki hinné, hogy ennyi egyszerű, gyermeki lelkivilágú ember él errefelé?

Sok a gyerek. Ha lenne, én nem hoznám ki. Olyan lélekrombóló, mint a McDonaldsban ünnepelni a születésnapot…

A feleségem megjegyzi: “Érdekes! Az embereknek elég az ilyen egyszerű giccs, és ezt szépnek találják! És ez nekik szórakozás.” Szegény asszony nem erre számított. Én sem. Ázsia innen olyan messze van, mint a Puskás Akadémia a Bundesligától.
Kék póóóóni (az “én kicsi”-fajtából), lila-diódás istentudjamiféle virágok, vicsorgó ragadozó sárga és zöld fényben… már csak a róka hiányzik, de ha sokáig nézem ezeket, előjön!

Fischer meg ingyé koncertezett a Vörösmarty téren. Akinek van ízlése, meg aki tudta, mi várja az Állatkertben, az inkább ment Tarlóst zrikálni. Érdekes… a giccsre volt lóvé, a Fesztiválzenekarra nincs. Tudom, ez így elég sarkos, meg nem is rontanám el senki örömét. Ezért nem szidom a kereskedelmi tévék műsorait sem. Annyra. A giccses állatkerti fény-kavalkád nagyjából az a szint. Nekem. Az biztos, hogy legközelebb Fischert választjuk!P_20160507_203747

A megosztó

Valaki segítsen már rajta!… És segít. Ott a face meg az egész net. Mert ugye a kardhal előbb, a remény hal meg utoljára. És a net tele van reménnyel. Csak le kell ülni, és kattogtatni. Mindent, ami reményt ad. Olvas valami jót, elhiszi, megosztja, lájkol, hozzászól, posztol. Ő is tovább adja a reményt, hogy másoknak is jó legyen. Így tesz jót az emberekkel. Csak megoszt valamit és már segített is.

Először csak egy “oszd meg és szerencse fog érni” színes kép jön. Végülis mi történhet? Mi van, ha működik? (És működik! Másnap lesfossa egy galamb.) Na de ezután komolyabb dolgok jönnek. A tudnodkell meg a mindenegyben és más megbízható hírforrások létfontosságú hírei. Például hogy a tér igenis meggörbíthető és a féreglyukon át egy másik világba juthatunk. Ezt muszáj megosztani. Annyi mindenkinek szar az élete. Deviza hitel (mert azt kötelező volt felvenni), érdekes családi alaphangulat, egészség-bajok, miegymás. Hát nem lenne jó felfedezni azt a féreglyukat? Lehet, hogy ott van a kisszobában, csak még nem vette észre. Szóval igen, a tér elgörbíthető, és a cikk olvasásától kezdve várni fogja a dimenzióváltást, hátha eljut egy jobb világba innen. Az a jó, hogy a cikk egyszerűen volt fogalmazva, így ő is megértette. A tudósok azért fogalmaznak érthetetlenül, mert gonoszak és el akarják titkolni a zemberek elől, hogy mi az igazság. De a tudnodkell-blog meg a másképpgondolkodók blogja vagy mi az, na azok most lerántják a leplet.

Ők írtak arról is, hogy egy gonosz nép (a tuggyukkik népe) smartméreggel permetezi a zembereket, mert át akarja venni a hatalmat a Földön. A smartméreg ugye egy okospor. A tuggyukikhez tartozókat kikerüli és csak a nemtuggyukik szervezetébe megy bele.

Meghát a tuggyukik úgyis gyíkemberek. Ezt is írták, ezt is megosztotta. Most fedezték fel… illetve Amerikában már rég tudják, hogy a földönkívüliek köztünk élnek, hogy átvegyék a hatalmat a Földön. Ők mérgezik a joghurtokat emulgeálószerrel, mert a Bilgécc is azt mondta, hogy meg kell mérgezni a terhes nőket…

Ha ezt nem osztja meg, az ismerősei nem fogják tudni, micsoda veszélyben élnek. No és végig önmagukat fogják hibáztatni életük összes kudarcáért, holott még a félresikerült gyerekért és annak minden kettes alá dolgozatáért is ki a felelős? Na ki? Tuggyukik! Tuggyuk, mert olvassuk a mindenegybenblogot, meg a titkolthirekponthut, meg a bazmegeztugyenemtudtaddemostmegtudod blogspothu-t.

Jó, azért akad minőségi hír is… például amikor a blikkhu meg a feminahu megírja, hogy márciusban világméretű hóvihar pusztítja el Magyarországot. Tökjó, mert ezek rövid, lényegretörő cikkek, nem vacakolnak a bizonygatásokkal. Leírják és punktum. Márpedig ha leírták, akkor az ziher. Némelyiknél már elég a címet elolvasni! Pl. holnap kitör a világháború… a képen ott van Putyin meg a szír menekültek. Kell ennél több bizonyíték? Azt ha a háború nem is jön, de a NASA által elhallgatott meteor csak pusztít már… kéne valami változás, ha már ilyen nyomott az élete! Háború, katasztrófa, valami balhé… Mohács…!

A fotókat sem lehet csak úgy meghamisítani. Ha egyszer azt írják, hogy egy 16 éves, hatszáz danos, fekete öves karatés csajszi egy rúgással leépített három-négy erőszakos szírt, akkor csak igaz. Az se baj, ha a karatés-csaj képén egy erős harmincas svéd parlamenti képviselőnő figyel, a monoklis szemű szírek meg még a szerb háború idején kerültek lencsevégre Albániában. De jobb ha elhisszük és megosztjuk ezt is, hogy a zemberek lássák: van remény az elnyomással szemben.

Ha a féreglyuk nem is működik, majd jön egy karatés csaj és rendbeteszi az életüket. Nem fogják itt a tuggyukkik a ronda migránsokat elszabadítani, hogy átvehessék a hatalmat a Földön! Már így is elvették az országot a Magyaroktól. Svájc nem kell nekik. (Vagy már az övék? Akkor meg hogyhogy jobban élnek? Baszki, túl sokat gondolkodsz!)

És hogy teljesen elnyomják a magyarokat, nem mondják el, amit az ezteddignemtudtad meg a világitikai oldalak írnak: nagyanyáink receptjeit. Hogy a falevéllel el lehet múlasztani a rákot, meg egy teafilterrel a nyelved alatt soha nem leszel beteg és 150 évig fogsz élni, mint azok az emberek, akik egy eddig ismeretlen titkos országban vannak… volt róla kép is. 130 évesen is bakfisnak néztek ki. A féreglyukon csak el lehet jutni hozzájuk.De ha nem, akkor is meg kell osztani, hogy más is tudja: csak dörzsölgetni kell az orrnyergünket és olyan orgazmusunk lesz, hogy ihaj! Van még beszélő ló, algebrát megoldó macska, és a krumplihéj sokmindenre használható, ne dobjuk ki! Csakhát a gonosz háttérhatalmak, a tuggyukkik nem akarják, hogy tuggyuk. De mi tuggyuk!

A sok elgondolkodtató cikk után jöjjenek a képek!Mindegyiken van valaki, aki biztosan mondta azt, ami oda van írva. Kép és idézet… OSZTANI! Hadd tudja meg más is, milyen szemét ember az, aki a képen van, és aki ugye a tuggyukkik közé tartozik. Mondta… ott van. Nem, nem fotósop. Illetve az, de akkor is igaz.

És ezzel elmegy egy egész nap. A féreglyuk, a fénylények, a kikapcsolható gravitáció, egy minden eldöntő katasztrófa, a bűnösök megtalálása a másnapba vetett reményt is tüzifaként táplálja. Holnap is lesz egy nap, és a remény holnap is ott várja majd a neten. És meg fogja osztani, hogy másoknak is jó legyen, mert ő segíteni akar másokon!
mindenegybenblogosztó

Cion “bölcse” lettem

Na akkor futok még egy kört Izrael-ügyben, mert bizony ez olyan út volt, ami hatott rendesen. Pedig a Távol-Keletet már úgy ismerem, hogy Tajvanon bárhova eltalálok csukott szemmel is… igaz, közben nekimegyek egy-két épületnek.

Alábbi soraim különösen a Szaniszló Ferencen művelődő úgymagyarhogygyűlöl-féléknek fognak igen tetszeni, mivel arról lesz szó, miként lettem majdnem ortodox zsidó a Cion-hegyen. Igen, ott!

Már kedden nagy élmény volt a Siratófal. Annak ellenére, hogy a vallás és az ezotéria enyhénszólva nem képezik mindennapjaim részét, a falnál valami elképesztő érzés járt át. Aztán a falnál, a koedukált előtérben, ahol a feleségemmel álltunk, odajött hozzánk egy olyan kalapos, pajeszos bácsi, aki mögött Soros is áll. Tényleg csúnya ember volt. Ha este van, én 44 éves létemre sírva elszaladok, hogy
“Mamaaaa!”. Csak a foga volt akkora, mint az egész fal, szemöldökén meg a legjobb hollywoodi maszkmester is egy hétig dolgozott volna. Holott tekintete tele volt szeretettel, és el is mormolt egy héber imát értünk. Egy perc alatt eltűnt a csúnyasága, és egy kedves, öreg. bolondos ember búcsúzott el tőlünk.

Szerdán nekivágtunk a nejemmel Cion hegyének, hogy megnézzük az utolsó vacsora helyszínét, meg azt a templomot, ahol Mária elaludt, majd egy részeg hangos éneklésére felijedt, majd megint elaludt. Aztán reggel felkelt, és azt mondta, “na jó, ma este máshol alszom, mert itt kemény a padló”. Állítólag Dávid király sírja is itt van. Nos ez utóbbinál történt életem nagy eseménye: megzsidóultam…

Mentünk be az asszonnyal egy helyiségbe, ahol igen komoly rabbi-felhozatal téblábolt. Ki is volt írva: a nők balra, a férfiak jobbra. Merthogy Dávid király sírját csak egy középen fallal elválasztott helységben, két sávon lehet megközelíteni – a vallás előírásainak megfelelően. Sok zsidó volt odabent. Nem afféle hobbizsidók, mint jómagam, és nem is a jobboldalt irritáló tévés bácsik, hanem a kalapos, pajeszos, szakállas, szemüveges fazonok, a magyar híroldalak hozzászólóinak akkreditált céltáblái.

Közülük szólított meg egy, amikor látta, hogy saját, hozott kipát teszek a fejemre, és nem a látogatók számára kipakolt kontingesből szedek. A pali nálam alacsonyabb, erős negyvenes, oroszos küllem volt. Kicsit a Gyűrűk Ura törpjeire hajazott, hozzá egy igen komoly pajesz-szerkezettel. A nejem már rég a női depónál próbált hozzáférni Dávid atyánkhoz, de a rabbi engem úgy lekötött, hogy hirtelen el is feledkeztem mindenről.

Megkérdezte, honnan jöttem, majd rögvest a lényegre tért: hiszek-e istenben. Nem is az volt a lényeg, hogy “osztán zsidó-e vagyok”, hanem hogy van-e hitem. Hát most mit mondjak neki? Kedvesen, mosollyal, barátsággal fogadott ott, ami az ő otthona. Sértsem meg?Hogy ne tagadjam meg magamat se, meg a palit se bántsam meg, hát azt mondtam, hogy “valamelyest.” (Ateista vagyok, de kételyeim vannak.) No, a “valamelyest” válasz neki már jó volt, nem sértettem meg, rendben. Nem akarok-e zsidó lenni? – kérdezte. Hát mondom, a családban volt egy-két felmenő, de ők már jórégen kikeresztelkedtek, az idők szavára hallgatva…
– Tudja – mondtam neki – előrelátó család a miénk, így az orosz pogromok idején a zsidó felmenők jobbnak látták, ha kikeresztelkednek.
(Hát a fene tudja már ezt, nem is érdekel, és biztosan nem fogok most a levéltárban kapirgálni, jobb dolgom is van.)
A rabbit ez nem zavarta:
– De anyai ágon, nem?
– Igen. a nagyanyám nagyapja vagy kije.
Mire ő felcsillanó szemmel:
– Hát akkor te zsidó vagy! Te zsidó vagy! Köztünk a helyed!
– Dehát – mondom – ha az illető férfi volt?
– Nem számít. Anyai ágon van egy vérvonal, akkor te zsidó vagy és kész. – Neki ennyi elég volt. – Akkor most gyere velem, megáldalak.

Na itt már megijedtem kissé, de gondoltam, majd ha nagyon érdekessé fajul az esemény, akkor egy mókás érvvel meglógok. Beljebb vitt, és egy bőrszíjat tekert a karomra, mely szíj végén egy műanyag doboz fityegett. olyan volt, mint egy kínai játék-fényképezőgép, csak feketében és nem volt rajta Hello kitty. A szíj már nagyon tekeredett, azt hittem, leméri a vérnyomásomat. És ebben a pillanatban előjött belőlem a pesti zsidó:
– Tessék mondani, ez ugye nem kerül nekem semmibe?
– Ugyan, drága barátom! Hát isten áldása ingyen való mindenkinek.
Ja mondom, akkor jó. Erre a tag héberül elhadart valamit, miközben a fejemre is rátekert egy vérnyomásmérő-szalagot, és annak a végén is volt egy műanyag doboz. Úgy néztem ki, mint egy robotnak öltözött másodikos egy kisegítő iskolában. Nem akartam azt mondani, hogy “Bip-bip, mi jönni a Marsról, lelőni emberek, Föld bolygót szétlőjük bip-bip”, mert szegény palinak zsidó létére láthatólag nem sok humorérzéke volt.
Felolvastatott egy imát angolul is, amit szemüveg hiányában kilencer bakiztam el, így nincs kizárva, hogy az értelme is más lett… de mondom, amíg Dávid sírjában nem koppan valami, addig nincs baj.

– Barátom, légy üdvözölve köztünk – mondta ő, majd karon ragadott, és ha kell-ha nem alapon megtáncoltatott és közben héberül énekelt. Ő ropta, mint a Fred Astaire,én meg minden porcikámban be vagyok oltva mindenféle táncok ellen, így sétáltam,
karonfogva vele, miközben ő ugrándozott. Énekelt nagy lelkendezve, szavaiból csak a Mózest és a mazel tov-ot értettem, de a nóta végén megígértem neki, hogy héber tudásomat idővel bővítem. Azt nem mondtam meg neki, hogy milyen hosszú idővel.  Minek is, hisz olyan lelkes volt, hogy talált egy újabb zsidót. És ekkor jött a nap kérdése:
– Testvérem, gondolkodtál már a biszmillahon, a körülmetélésen?
Hát, mondom, ha azt, ami nekem van, megvágjuk, akkor át kell mennem a női részlegbe. De ezt csak úgy magamban gondoltam, neki kínos arccal bevallottam az őszintét: alacsony a fájdalom-küszöböm, és öreg is vagyok már az ilyesmihez, finnyás vén marhaként hadd ne.
– De nagyon jó orvosaink vannak, pl. a Dr. Goldmark…
– Jó, majd elgondolkodom a dolgon, de most egyelőre…
– Nem baj, testvérem. Ha akarsz, kiköltözhetsz Izraelbe. Találunk neked zsidó feleséget!
– Van nekem már feleségem. Ott vár.
– Jó, akkor ő is zsidó lesz.

Ebben maradtunk, mert a biszmillah és egy hirtelen, indokolatlan válás komoly megrázkódtatás lenne most így nagyhirtelen, egy Izraeli kirándulás hatására. De barátságban váltunk el, és a rabbi biztosított róla, hogy Izrael az én helyem, és érezzem magam otthon az Istennel annak országában.

small

Jézus keresztrefeszítésének helyszíne körül jártunk, az arab boltok már a zárásra készülődtek. Egy fordulóban két lángoló tekintetű, sűrű, fekete szakállú ifjonc támadott le bennünket, mint a nagykörúton a reklámpapírosok. Egy füzetet nyomott a kezembe:
– Az Iszlámért, az iszlámért! Allahért! – mondta jó hangosan, nem kevés érzelemtől fűtve.
– Hát igen – mondtam. – Az iszlámnál nincs fontosabb! Igen. Köszi!
Most mondjam neki, hogy nemrég lettem “ortodox” zsidó? Már rég a patológián várnánk a beszálló kártyára. A vehemens palesztin a feleségemet észre se vette – hiába, a medve nem játék, a sör nem alkohol, az asszony meg nem ember. A társához fordult az érdekemben:
– Adjál neki egy Koránt! – majd hozzám – Fogadj el egy Koránt!
Más se hiányzik, minthogy az izraeli reptéren ideológiai zűrzavar akassza meg abiztonsági viszgálatokat, amikor a kipa és a zsidó cuccok közül befigyel egyKorán.
– Nagyon sietünk, vár ránk valaki, bocs – így én.
– Holnap itt lesztek? – Kapkodta a levegőt a nagy izgalomtól.
– Naná – mondtam.
Nagy szívverés közepette sikerült megszabadulnunk a kialakulóban levő szakrális kalandtól.

Később az Óváros zsidónegyedében kolbászoltunk. (Ez a legkellemesebb, legbarátságosabb, leghangulatosabb rész – talán mert a másik két vallással szemben lényegesen életvidámabb társaság lakja.) Félreértés ne essék, akad itt is egy-két rossz arc, de ők csak akkor veszélyesek, ha az ember igent mond arra, amit kínálnak. Újabb rabbi-szerű fazon köszönt ránk nagy mosolyogva. Nagy szeretettel
fogadott Izraelben (azok után, hogy jó 5 napja szállt le a gépünk), héberül elmondott egy áldást és egy piros spárgát kötött a csuklómra lazán. Hát mondom, inkább ez, mint a metélés. Ma már voltam marsi imarobot, a “Sziget-belépő” igazán nem zavar. Isten áldásával mentünk tovább.

További utunk során több isteni üdvözletet nem kaptunk, jó is, hisz a barátságos rabbik egy életre elegendő “evangéliumot” pumpáltak belém. Szinte megváltás volt a jeruzsálemi ultraortodox negyed, ahol néhány utcát bejárva 100 évet utaztunk vissza az időben, és csak az elhúzó gépkocsik emlékeztettek arra, hogy 2016 van. A legkeményebb fazonok a fejükön “autókerékkel” járó, mélyen vallásos polgárok, de hasonlóképp tartózkodók a kalaposok és családjaik. Külön kérik, hogy a gójok – és ebbe a “sima zsidók” is beletartoznak! – ne zaklassák az ő világukat, ne sértsék meg érzéseiket. Az utcáikon nyugodtan lehet sétálni, de tiszteletben kell tartani az ultraortodox szokásokat: szerény, normális öltözékben (érdekes lett volna az indiános cuccaimban ott lófrálni), nem hangosan telefonálva, nem összevissza fotózva, nem alkohollal hangosan énekelve, stb. És persze sabbathkor nem szabad náluk autókázni. Hát szóval itt nem kaptam áldást, de nem is baj.

12648192_10153365172623027_467897167_n

P_20160128_160420

És most itt abba is hagyom, mert mást is kéne írnom. Ha érdekes volt, folyt. köv. …

Vérmagyarként a gonoszok földjén

Hogy ezek a zsidók!… Feleségem javaslatára elutaztunk közéjük Izraelbe, hogy megtudjuk, mennyire gonoszak és alattomosak. Hát nagyon! Igen, nagyon! Jó, mondjuk bennem is akad héber vér, dehát én MAGYAR VAGYOK… vagy izé… mindegy. Kár, hogy Novák Előd nem jött velem!

Az egészben az a turpisság, hogy ottlétem alatt egyszer sem tanúsították a rájuk jellemző magatartást. Sőt! A legtöbbjük még az orrát meg a füleit is kissebbre operáltatta miattunk. Kiszőkített hajak, kék szemek, nem kevés négernek meg ázsiainak álcázza magát, de engem nem lehet erdőbe vinni!

Jó, Jeruzsálemben láttunk jópár olyan tipikusan gonosz, nagyorrú, szakállas, vastag szemöldökű figurát… tudják, akik közé Bill Gates, Spielberg, meg a többi sikeres (= gonosz) zsidó is tartozik. Igen, tudom, a sikeresek úgy álcázzák magukat, hogy ne vegyük észre, hogy a kalapos gonosz pénzmanók közé tartoznak. De engem nem ver át egy sem! Én láttam, amit láttam, és tudom, amit tudok!

Izraelben minden drága, de a sunyiságuk odáig terjed, hogy ezért cserébe nem átallnak jó minőségű termékeket és szolgáltatást nyújtani, és ha még ez sem elég, – biztos azért, hogy engem átverjenek – egyetlen üzletben sem vertek át. De engem nem lehet átverni!

Tisztára olyannak akarnak látszani, mint az európai emberek. Még a városaikat is olyanra koppintották. Tel-Avivban jól érzi magát az ember, sőt, még annál is jobban, de bennem végig ott volt a gyanakvás, hogy ebben valami turpisság van.

Szerintem meg akartak ölni. A Tel-Aviv fölött időnként elhúzó chemtrail-repülők méregpora nem hatott rám, így más tervet eszeltek ki a gonoszak! Jeruzsálembe érkezésünkkor ítéledidővel fogadtak. Mínusz 10 fokos hőérzet, 30 km/h-ás szélvihar, eső, húsz liter víz a nyakunkba percenként, és a dögök még esernyőt is árultak, de persze olyat, amit már összecsukott állapotban atomjaira bontott a szél. Micsoda gonoszság kell ahhoz, hogy világuralmi hatalmukkal elintézzék, hogy rossz idő legyen? Még a saját egészségüket, testi épségüket is kockára teszik, csak hogy egy magyart ellehetetlenítsenek. De egy igaz magyar (még ha kicsit zsidó is), vasbetonból van, és nem fogja sem eső, se szél, sem vihar, sem az izraeli gonoszság. Később elment a vihar – azaz feladták, mert látták, kivel van dolguk. Ezt nevezem én igazi győzelemnek! Hiába, a magyar virtus.

És hogy mi mindenre képesek még ezek a galíciai neoliberális judeoplutokraták? Ugye tudjuk, hogy minden izraeli, azaz zsidó – akár kalapos gonosz, akár szimpla átlagembernek álcázott sunyi – gazdag, cégvezető, politikus, bankár, sztár, stb. Tehát tehetősek, jó pozícióban vannak. A dögök! Hát nem kifeküdt némelyik hajléktalannak az utcára? Takarítónak, piaci árusnak, buszvezetőnek, és ki tudja mi mindenfélének maskarázták magukat, hogy engem, a magyart megtévesszenek. Dehát nem vagyok én kisgyerek! Látom, amit látok, tudom, amit tudok!

Dobogókő a Föld szívcsakrája. Ha egy igaz magyar odamegy, érzi az erőt, ami átjárja. A galád szeredás népség képes volt valami energetizáló-izét építeni a Siratófaluk alá/mögé vagy bele. Ahogy feltettem a kipát és odasétáltam a falhoz, valami csodálatos érzés járt át, de én nem engedtem magam átverni. Ellenálltam, mert tudtam, hogy csak judeobolsevik szemfényvesztés áldozata vagyok. Illetve lennék, mert hát engem nem tesznek hintába!

És képzeljék el! Illetve képzeljétek el, magyar testvéreim! A falnál odajött hozzám egy olyan csúnya, pénzéhes, gonosz, kalapos, pajeszos öreg zsidó. Kedvesen elkezdett velem beszélgetni angolul. Héberül imádkozott értem – szerintem az ördöghöz, mert tőle való volt, tudom – és NEM KÉRT PÉNZT! Meg nem vett el tőlem semmit. Most. Tudom, ha még tovább beszélgetek vele, elveszi a lakásomat is. Inkább én is sunyi voltam, és kedvesen elköszöntem tőle, de hagytam, hogy előbb ő köszönjön el. Mindegy, gonosz volt, és kész.

A jeruzsálemi óvárosban a legtöbb zsidó kedves… meg máshol is. De vannak köztük barátságtalanok, akik hozzám sem szóltak egész végig. Na ők bizonyítják, milyen gonoszak és alattomosak is!

A palesztinok úgyszint egész békések voltak. Szerintem ezek most összejátszanak a zsidókkal, hogy iszlamizálják Európát. Megérkeztünk Betlehembe, ahol a Pártus Herceg egészen biztosan született – magyar atyától és magyar anyától. Azt hittem, legalább az arabok olyanok lesznek, mint a híradóban vagy az interneten. Nem! Sunyik ezek is… békésen elvoltak, amíg mi a Magyarok Urának Szent Lelkénél vendégeskedtünk. Gyönyörű élmény. Éreztem, ahogy a magyarság szelleme belengi az egész Szent Földet, mit a Turul szárnyai alatt vágtázó népnek adott ajándékul az Ég. Igaz, mindenki oroszul, angolul, héberül, németül, koreaiul, meg mittomén milyen nyelveken brekegett, de én tudtam: MAGYAR FÖLDÖN JÁROK! A magyarok földjén, melyet még visszaszerzünk – kard ki kard!

Mindent egybevetve: szép út volt, sok tanulsággal. Izrael és népe békésnek, kedvesnek, turistabarátnak mutatkozik. De én tudom, hogy valami nem kóser náluk. Visszatérek, és fényt derítek a magyarok elleni összeesküvésre!

P_20160127_172127a

Baszd el az életed tíz millióért!

Három kisebb gyerekkel, és egy kakukkos tekintetű, bávatag apukával körülvett, egyszerű anyuka szólít meg az utcán:
– Volna egy pár jelenet, amit én írtam, és hogy elolvasná-e, ha átküldöm emailben, meg a Sas úrnak is… meg esetleg a Rádióba… merthogy én… nem tudom, hogy nem-e lehetne-e…
Pár mondatnyi beszélgetés után nem nehéz megállapítani: anyuka csak az átlagos szinten tájékozott a közélet és egyéb területeken. Egész életét kitölti a “babázás”. Arckifejezése a mindennapok nyűgje okozta stresszt hordozza, akárcsak beszéde.
Korát nem tudom, de 35-től 45-ig bármilyen szám szóba jöhet. Lehet, hogy fiatalabb, csak nem látszik.
Adok neki emailcímet, “miért ne”-alapon. Majd elküldi, én meg ha ráérek, elolvasom. Sejtem, hogy nem lesz használható egyik sem. A kabaréban normális embenek lenni édeskevés.

Huszonkétéves pályafutásom alatt nem máléanyuka az egyetlen, aki jóval kapuzárás után azzal talál meg, hogy na most “megcsinálja magát”. Vidéki fellépéseim során hol hozzám, hol zenei előadókhoz mennek oda meglett, régen felnőtt emberek, hogy akkor ők tán énekelni szeretnének nagy nyilvánosság előtt (értsd: aréna meg tévé), saját dalaik vannak, meg standupolnának, meg esetleg kabarészerzők lennének, meg könyvet adnának ki, meg riporterek szeretnének lenni, basszusgitárosok egy rockzenekarban, dobosok, újságírók… Vagy bármik. Mert túlvannak a nagy “családi kötelességen”, és most ott göbbednek magukban a kis kéróban. Tévé, közért, kocsma, pletyka. És ebből mindenki szeretne kitörni.

Még nagyon régen volt egy lány az életemben, aki mindenáron a “meghitt családi életet” szerette volna velem elkezdeni: gyerekek, otthon ücsörgés, tévézés, vasárnap talán némi hitélet, gőzölgő ebéd… Akkor kezdtem a szakmát. Voltam 22. Ő volt 18-20.
Hamar szétmentünk, mert én nem értettem őt, ő nem értett engem. Ő elkezdte a családi életet, magam meg más értelmet találtam.
Ha akkor vele tartok, és egész nap pelenkázok, kisautózok, bevásárolok, akkor ma én is egy kakukkos apuka lennék, aki tini vagy már felnött gyerkőceivel a háta mögött rájön, hogy hoppá, valamit össze kéne dobni az élet hátralevő évtizedeiben. És baromi nehéz dolgom lenne: 35-40 fölött kellene behoznom szűk két évtized lemaradását. Előbb jutnék el a Jupiterre, minthogy Gálvölgyivel egy tévéműsorban lehessek, vagy sokezren hallgassák az ottfelejtett mikrofonokat. Nem mintha ezek olyan nagy dolgok lennének. Akkor is örülnék, ha csak egy asztalos lennék, aki teljes szívét beleadja, hogy szép, jóminőségű bútorokat faragjon. Ha szerettem volna tanítani (és volt, hogy szerettem!), büszkén valósítanám meg magam a tudás átadásával. De ha csak csavargó lennék, és az lenne az életem, ugyanúgy értékesnek találnám, mint a humorista-létet.

Nem tudom, miért év végén jut mindez eszembe,… ja, azért, mert ugye most jön ez az újabb őrület, hogy ha bevállalsz három dedót, kapsz tízmilliót.

Csábító! Otthon ülni egész nap a “kisautó, baba, maci, bekakiltam, annnyyyúúúazmiiiii”-világban, sehova el nem utazni éveken át, piac, Spár… BOCS!!! CBA, posta, bölcsi-ovi-isi-megyünkaludni 24 órában, semmi önmegvalósítás – és a családnak lesz tíz milkája, aminek segítségével csak félig-meddig adósodnak el, ha kérót vettek. Csak nem az utcán akarják élni a kormány által megálmodott idillt.

Mert fogy a nemzet. És az fontos, hogy sokan legyünk. Nem baj, hogy itt van még párszázezer rossz körülmények között élő, sok esetben éhező, nélkülöző gyerek és szüleik. Nem, nem rajtuk kell segíteni, hanem újakat kell helyettük nemzeni, hátha azok szebbek és tökéletesebbek lesznek. Olyan magyarabbak. Nemzetibbek, keresztényebbek, sportosabbak, családcentrikusabbak. Egyszerűen: engedelmesebbek. Igaz, még nem ismerjük őket, mert meg sem születtek, mi több, meg sem fogantak (hacsak Deutsch-elvtárs nem lépett akcióba közben).

Na most komolyan, egy dolgot üzennék itt minden családcentrikus “baba-mama-pármillió-elélünk”-gondolkodónak: SIKER és ÖNMEGVALÓSÍTÁS NÉLKÜL NINCS ÉRTELMES ÉLET! Tudom, ez nem népszerű, nem szép, nyugodtan lehet anyázni, zsidózni, buzizni (nős vagyok és hetero, ha érdekel valakit, kölök nincs, nem is lesz), akkor is azt mondom: akár férfi, akár nő, akár mindkettő, akár egyik sem valaki, az életben valami siker – a gyereknevelésen és a családon kívül, vagy ahelyett – KELL. Ha szegény vagy, legyen az a valami a kitörés, ha jobbmódú, akkor meg bármi, ami az életnek igazi ízt, értelmet ad.

Nem kell hírnév, népszerűség, gazdagság. Csak valami. Mindegy mi az. Valami, ahol ott a szíved. A gyereknevelés szép dolog. Egy ideig. De a gyerek nem a te tulajdonod, nem azért van, hogy te kapj tízmilliót, nem azért van, hogy több magyar legyen, nem azért van, hogy a szülő élete végéig abajgassa. A gyerek egy önálló lény. HA VAN. És ha nincs, az életnek lesz más értelme is, és nagyon nem kéne, ha a más értelmet találókat egy politikus, egy popénekes, vagy bárki elítélje vagy szánja.

Hiába a tízmillió pénz, hiába a “természet törvénye”, hiába a konzervatív értékek, egy nő, mint minden más ember, ugyanúgy szeretne valamit az életében. Az utcán sétáló bárgyú anyuka jól elkésett. Kabarészerző sajna már nem lesz. De csak talál valami csodát az életben. Ha nem hallgat Kövérre, Ákosra, meg a “normális társadalomra”, akkor biztosan!

Ifyouendupwithaboringmiserablelife...FrankZappa

 

 

műsorrendelés

VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)