Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Rádiókaba… a fene van mostan…

– Ferikém, már megint beszélni akarsz, mi?! Mondanivalód van?
– Van… de megint baj lesz belőle.
– Ugyanmár! Eddig is így volt, hozzászokhattál 42 év alatt. Mit számít? Ez az élet már így megy le. Na mi a nyavalyád má’ megin? Politika?
– Szart, azon má’ túl vagyok.
– Bezonyám! Rajta vagy a fideszes kokom-listán, ha kimész a Szabadság térre a náci-giccs ellen, még el is visznek…
– Nem, most nem akarok politizálni… vagy lehet, hogy de.
– Nem ittál, ugye?
– Neeem…
– Lehet, hogy ez a baj?
– Nemrég volt egy osztálytalálkozó, azon egy kicsit “kifestettem” magam, de amúgy most nem iszom.
– Jó. Na mi a fasz van?
– Rádiókabaré.
– Jaaaa… hát… igen. Az életed. Az egyik. Emlékszel, amikor ’94-ben odakerültél?
– Ja. Farkasházy-Selmeczi az élen, megmondták, hogy itt hosszú évekig keményen kell dolgozni, és akkor MAJD lesz helyem.
– Na, hát ez megvan már jóideje, nem?
– Há’ meg. Teddy alatt Humorfesztivált nyertem, meg aztán később (jó, jóval később) már bonbon-díjas voltam. Kétszer is.
– Hát igen, akkoriban keményen meg kellett tanulni a szakmát. Nem abból állt, hogy odaállok hülyöngeni a mikrofon elé, mert az a divat.
– Közélet, aktualitás, politika – ami jelen van az életünkben, erről kellett szólni.
– Ja. De segítettek. Főként Sinkó. Sokat.

019
– Igen. De Teddyt még 2007-ben kirakták.
– Miért?
– Hát, mert… a fasz tudja. Új emberek jöttek, mást akartak. Valami modernt, valami nem régimódit, valami nem “flaszterkabarést”… sztendáppot, trendet, brandet… és ami avitt, az szar. Ami régi, ami hagyományos, az gagyi. Ezt ők így eldöntötték.
– A közönség is. Teddy igen népes közönsége leszakadt a Rádiókabaréról.
– Le. De Sinkó alatt, egészen 2014 januárjáig voltunk olyan jók, mint Teddy alatt.
– Voltunk. Kicsit sok volt az unalmasan beszélő trend-mániás sztendápos, de zagson! Azért kurvajó volt, meghát Sinkónál ki ért hozzá
jobban?
– Senki. Sinkó évek óta maga volt a RÁDIÓKABARÉ. Kirakták.
– M’ér’?
– Öreg. Avitt. Nem trendi. Nem épít brandet. Csak simán ÉRT HOZZÁ.
– És az ma kevés.

09_0
– Mint Orbánban a jószándék.
– Mi van Sinkóval?
– Majd írok neki, vagy fölhívom.Végülis “alatta” lettem harmadszor bonbon-díjas, meg Karinthy-gyűrűs. Hiányzik. Remélem, elvan. Nyugdíjazták. Tudod, az “öreg” az nem kell. Erős fiatalok jöjjenek. Nem baj, ha csak a trendeket követik, és fingjuk nincs a világról, akkor is ők.
– Na, hát most ott vannak.
– Vannak. Mind sztendáppol. Trendik. Fiatalok.
– Miről beszélnek?
– Semmiről. Gimnáziumi dolgozat, főiskolai zh, anyukájuk kardigánja, csajozni akartak, de nem állt fel nekik, berúgtak a haverokkal. A politikáról fogalmuk nincs, nem is érdekli őket, némelyikük még azt se tudja, ki volt Déri János… sőt: Hofi. És nem szégyelli. És az sem zavarja őket, hogy a közönség csendben ül.
– Jelentek?
– Vannak. Vannak. Sokan hiszik azt, hogy tudnak írni. Tudnak is. Le tudják ütni a billentyűket a klaviatúrán. Hogy milyen sorrendben, az már mellékes. Elképesztő, hogy egyesek oldalak százait írják így tele.
– Ferikém, tegnap ugye felvétel volt?
– Ja, a Márványteremben.
– És?
– Kínos volt. Oké, hogy én is szar voltam – NAGYON, de…
– De?
– Nem t’om… nem bánthatom a jelenlegi vezetést, mert jószándékú, kedves, értelmes emberek. Van még mit tanulniuk a műfajról. Ha leülnének beszélgetni Teddyvel, Selmeczivel, Sinkóval (és tetszik-nem tetszik, Sas Józsival!!), egy perc alatt éveket okosodnának. De ezzel semmi baj.
– Akkor?
– Nem tudom… újabban kurvakevesen vannak a nézők. Tegnap a színpad népesebb volt, mint a nézőtér.
– Hétfő volt.
– Bazmeg! És a keddi felvételek a Stefánián? Teltházakkal… mi a különbség a hétfő meg a kedd között?
– Mikor ment haza a közönség?
– Még januárban, amikor megtudták, hogy változás jön.
– Hiányzik nekik az a két-három MINŐSÉGI standupos?
– Lehet, de az azért még nem lehet ok az üres székekre. Hiszen Nádas, Ihos, Maksa, Szilágyi Tibor, Éles István, Mikó István, Fábry, Vida Péter, és talán mi Aradi Tibivel csak megtöltünk egy 3/4 házat. De nem…

03
– Nincs szervezés?
– Nem tudom. Mindegy. Kedvelem Mikó Robit…
– Ezt ugye most csak azért mondod, hogy nehogy bajod legyen?
– Nem, tényleg kedvelem, mert jó arc, sokat dumáluk, terveink is vannak, és ő maga is látja, hogy bizonyos produkciók közönségoszlatóak. Szerintem javulni fog ez, csak várni kell. Én maradok…  Ha ezek után nem raknak ki.
– Most hány rádiókabarénál is dolgozol?
– Hát van a rendes, amiről most lamentálok. Aztán Van a klubrádiós – azt imádom. (Szerintem odajött a Teddy-féle rádiókabaré közönsége). Meg Litkai is csinál valamit, az is jó.
– Mindháromnál ott vagy, ami azért jelent valamit.
– Igen. Hogy pénzt akarok keresni.
– Meg mert ez az életed, főként ezért, nem?
– Hát de… a kettő összefügg. A humoirsta is pénzből él. Vannak, akik azt hiszik, milliárdosok vagyunk meg nekünk már nem is kell a pénz, hát ők orbitális tévedés áldozatai. Örülünk, ha élünk! Jó, nem zsennyegek (copyright by Aradi Tibor:), mert annál azért jobb a helyzet.
– De nyavalyogsz a rádiókabaré miatt.
– Végülis nem nyavalygok. Majd egy pár nap múlva túl leszek ezen a tegnap estén. Robi csak megvágja úgy, hogy hallgató-barát legyen. Meg aztán ősztől ráhajtunk…-tok…-tunk. Mi, Aradival mindenképp. És drukkolunk Mikó Robinak… Na mindegy… hajrá.
– Ne igyál.
– De. Majd. Egy kicsit.
– Végülis!

Rádiókaba… a fene van mostan… bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)