Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Rémálom

Épp az utcán sétáltam, amikor Széles Gábor kikapcsolta a gravitációt. Kirepültem az űrbe. Bekerültem egy féreglyukba, amin át egy idegen bolygóra érkeztem. Egyedül voltam. Senki nem szólt hozzám. Kajám volt, még egy ócska viskót is találtam. De féltem a jövőtől és heteken át senki nem jött felém. Pedig éltek valakik a bolygón, de le se szartak.
Egy napon feltűnt a láthatáron egy irdatlan randa szörnyeteg. Négy markában négy leölt bolygólakót szorongatott. Azok még hullaformában is szebben mutattak, mint ő. Egy rusnya, büdös, gusztustalan, agresszív alien – ez volt az egyetlen társaságom. Odaért hozzám, ledobta a tetemeket, én meg megijedtem. Most biztos én következem a halállistán… de nem történt semmi. Inkább a kezembe nyomott egy, a potroha alól előhúzott szórólapot, amin ez állt:
“Rzsnykhugh, 45. válaszókerület. LV426 párt – Rendet, igazságot, miegymást!”
– Akkor maga most igazságot szolgáltatott? – kérdeztem a tetemekre mutatva.
– Ezek a szemetek mindent kisajátítanak. Maga is miattuk tart ott, ahol – felelte a nem éppen jazz-tanszakon érlelt hangján.
– Nem – mondtam. – Én csak úgy idekerültem az űrön keresztül.
– Miattuk! Ezek bármire képesek! Csak irtani mindet!
Beszélgetni kezdtünk. Barátságos volt, még piát is adott. Azt ígérte, hogy ha ő nyeri a Bolygógyűlési népszavazást, nekem mindenem meglesz és nem kell félnem a jövőtől. De csak akkor nem, ha segítek pusztítani a mocskos “ezeket”.
Addig dumált, amíg azt se tudtam, hol áll a fejem. Valahol sajnáltam a szegény “ezeket”, mert a szörnyeteg bizonyos, félresiklott mondatai ellentmondásokat szültek, s tudtam, hogy “ezek” között ugyan van pár szemét, de csak épp annyi, mint “azok” között. Tudtam, hogy egy véres diktátor-jelölttel beszélgetek… de ő volt az egyetlen, aki megszólított. Hiába kedveltem lelkem mélyén “ezeket”, Rzsnykhugh is szimpatikus lett a végére. Sőt… szerintem nem is akart diktatúrát, és “ezeket” sem gyűlölte, csak igazságot akart tenni. Így, vagy úgy. A választáson is Rzsnykhugh-ra szavaztam, mert őt ismertem, ő szólított meg. “Ezek” és “azok” közül senki nem jött oda hozzám, nem mondták el érveiket, pedig lehet, hogy sokkal barátságosabb társaság lehettek. De csak a gusztustalan szörnynek volt annyi esze, hogy megszólítson. S ahogy később közelebbről megnéztem “ezeket” és “azokat”, tulajdonképpen pont olyanok voltak, mint én.

Aztán felébredtem, nyoma sem volt szörnynek, kivégzett “ezeknek”, és Széles se baszkurálta a gravitációt. Az utcán találkoztam egy ismerősömmel. Ő a Jobbikra szavazott. Nem náci, nem utálja se a romákat, se a zsidókat. Talán még ő maga is érintett valamelyik “témában”. Azt mondta, azért szavazott a Jobbikra, mert más nem szólt hozzá. Szereti ő Bródyt, Alföldit, de még a baloldali politikusokat is, de megszólítani, úgy, hogy ő is megértse, csak a Jobbik tudta. Megfogadtam, hogy ha legközelebb találkozunk, többet beszélgetek vele. Szólok hozzá. A neten is. Hozzá is, és azokhoz is, akik olyanok, mint ő: nem nácik, nem gyűlölnek, csak választ, megoldást keresnek. A jobbik-szavazók fele ilyen. A másik fele “árja”, velük nincs miről tárgyalni, mert észérvek helyett csak ítélnek, gyalázkodnak. Meg kell akadályozni, hogy a “normális” fele is ilyen legyen. Ha a mostani pártok erre nem képesek, új erőkre van szükség.

cU=

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)