Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Rossz úton…

Úton vagyok valahová…. nem biztos, hogy oda készültem, de egyre nehezebb visszafordulni.

Tegnap Bojtorján-koncerten voltunk. JÓ VOLT! NAGYON! Viszont érdekes, hogy a zenekartag Vörös Andor barátomon és a feleségemen kívül senki nem ismert meg. Ez még nem volna baj, sőt!

Csakhogy van, amikor utcán, hivatalban, akárhol előjön belőlem a pszichopata állat. Akkor viszont mindenki megismer és csodálkozik, hogy a tévében meg a neten megszokott, jóllakott óvodás-képű bohóc helyett egy ön- és közveszélyes szörnyeteget lát.

Most épp egy magukat mongolnak valló társaság akar üzletet nyitni alattunk. Három hete hol hétfő este, hol vasárnap este 8 után, hol más napokon – de menetrendszerűen az ESTI ÓRÁKBAN fúrnak, kopácsolnak, remeg a ház minden irányból, majd ha szépen szólok, egy – elnézést az igénytelen megfogalmazásért – ócska kurva úgy beszél velem, ahogy azt vélhetőleg a mongol sztyeppén megszokta. A zörgés meg megy. Nem baj, hogy itt laknak, nem baj, hogy este van… és már kész a kirakat. Édes jó istenem! Tényleg lesz vevő a barokk-reneszánsz-századfordulós ruhákba kripliként felöltöztetett babákra? Olyan a kirakat, mint egy c-kategóriás horrorfilm, amiben gyerekzombik várják az árvaházba tévedő antiszínészt.

Most is zörögtek… rendőrt hiába hívok, mit csinál? Ha antiszemita, még engem vesz elő. Márpedig jó eséllyel az. Ulánbátorkodtam lemenni a mongol boltos-maffiához, szóltam értelmesen, hogy este van és nem a fúrógép a kedvenc zeneszámom. Miután a képembe röhögtek, majdnem kitörtem mindkét kirakatjukat – kézzel. Ezt követően az adrenalin maradékát felhasználva belekötöttem azokba, akik a környéken sétáltak… és nem tudtam magamról, hogy olyat tudok, mint Bruce Lee: zárt kaput lábbal kinyitni! Lehiggadva megnéztem a kaput: egészben van. A lábam nem biztos, de az le van szarva. Az a baj, hogy akikbe belekötöttem úgy váratlanul, tudták, hogy ki vagyok, egész eddig azt hitték, hogy a vicces ovisképű vagyok… és most megijedtek. Egy kigyúrt maffiózó is… és akkor már én is magamtól.

Nem várhatom, hogy a közönség csak tiszta pillanatokban találjon rám. És azt sem, hogy megszokja Mr. Hyde-ot.
Hogy nekem mi a jó ebben, nem tudom: vérnyomás 600-on, tárgyak és különféle testrészeim nem használható állapotban, hamarosan érdekes mennyiségű és összetételű ital-koktél, vérnyomás le-föl, hő-inga, és a legrosszabb: csalodás a népeknek, akik ismernek és talán kedvelnek is, mint viccesképű óriáscsecsemőt…

Most kérjek elnézést meg bocsánatot? És azzal legyen elintézve? Hát az isten tudja. Csak én meg őt nem ismerem. Ha hívő volnék, meg tudnék változni. De nem vagyok… Börtönbe, vigyorgóba, vagy az intenzívre is keresnek humoristát, nem?
doll-i

Rossz úton… bejegyzéshez 1 hozzászólás

  • Tóth Attila szerint:

    Azt hiszem most értettem meg miért vagy a kedvenc humoristám. Látszik hogy te is ember vagy és nem tudsz mindig vigyorogni és poénkodni. Nem biztos csak az a baj hogy a lehetséges közönséged rémül meg hanem hogy előbb kerülsz egy olyan faágyba ami körül sírni szoktak nem röhögni. Mert az agyvérzés vagy az infarktus nagyon meg tudja gyorsítani a Kaszás lépteit!!! Szóval vigyázz magaddal magadra mert szükségünk van rád, az agyadra legalábbis mindenképpen! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)