Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Sarah, Jessica, Parker, gyertek!

Gyerekkoromban sok roma járt velem egy osztályba és egy iskolába. A tanulásra szánt idő mindegyiküknél fordított arányosságban állt a csavargással. De ez igaz volt sok nem roma gyerekre is. A cigányok között akadt sok jóbarát, és néhány, akikkel legalább olyan rossz volt a kapcsolatom, mint pár “magyarral”. Ha kell, mesélek.

Aztán a 90-es években nekiálltam tanárkodni. Tanítottam romákat – nem keveset. Akadt konfliktus is rendesen, mert az ő életvitelük nagyban eltér attól, amit én akár tanárként, akár csak “sima” civilként képviselek. Azt sem szabad letagadnom, hogy gyakran fogyott el a türelmem feléjük. De persze jó szívvel emlékszem azokra a roma gyerekekre, akik ma felnőttként mosolyogva rám köszönnek az utcán, ismerősnek jelölnek közösségi oldalakon, vagy eljönnek műsoraimra. És bizony számtalan “hülyegyerek” akadt a “nem romás” osztályokban is.

Húszéves humorista pályafutásom során írásaimban, ahol csak lehet, megjelentetem a romákat – kifigurázva viselkedésüket, nagyzolásukat, “dolgaikat”. Számaimból gyakran látok idézeteket “nemzeti érzésű” internetfelhasználóknál. Igen, ilyenkor van bennem némi bűntudat, de persze az emberi hülyeség terhét teljes súlyában hadd ne vegyem a vállamra. A humor műfaja számomra ugyanis nem más, mint társadalomkritika. A cigánysághoz hasonlóan megjelenítem a fürdőszobával hidegháborús viszonyban álló, kolbászbüdös városi “magyar” tahót, a romákhoz hasonlóan segélyekből és egyéb járandóságokból élő teszkós anyukát (Aki ha szent, ha nem, ugyanúgy kritikát érdemel! – Meséljek?), a nyugdíjasokat, a fiatalokat, a banki ügyintézőket, a kínaiakat, a politikusokat,és gyakorlatilag mindenkit, aki nap mint nap az “auránkba” kerül. Nemzetkarakterológia, szociológia – ez a humor. Nem náci uszítás, mint azt sok “kedves” árpádsávos ismerősöm, hallgatóm gondolja.

Nem könnyű a romákkal. Helyzetükért az ország is és ők maguk is felelősek. (Sokan közülük valóban nem keresik a munkalehetőséget, no de amelyikük meg igen, azt származása és társadalmi megítélése miatt nem alkalmazzák.) Soha nem leszek képes roma környezetben meglenni, de nem tudok élni görög, dél-olasz, vietnámi, thaiföldi, afrikai, mexikói, dél-amerikai, eszkimó, s talán japán közegben sem. Sőt, nemzeti érzésű, betonkeresztény magyarként sem létezhetek. Mert ők mindannyian mások, én is más vagyok. Ettől ők még nem állatok, én sem vagyok az. Mellesleg az állat csak akkor öl, ha szükségét látja (pl.éhes vagy fél), míg az ember gyárt hozzá filozófiát is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)