Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Szárszói züllés

Előző este (a szárszói piknik első napján) Aradi Tibi legényállapotának elvesztését ünnepeltük, s bár időben hazajöttem, a fülledt levegőtől semmit nem aludtam. Így indultam el másnap reggel 6-kor az Osztyapenkóhoz, ahol Barna Sándor felvett. Ezúton is köszönöm szépen Neki a fuvart. (Nem tartok autót, mert Budapesten csak annyi a funkciója, hogy villogjunk vele, én meg inkább, ha módjával is, de inni szeretek. Az olcsóbb is.)

Megérkezvén Szárszóra már rég feledésbe merült a hajnalban tomboló vihar, és visszajött a nyári meleg (37 fok!), így aztán nem csodálkoztam, hogy a sorra érkező politikusok, közszereplők közül nem kevés a hanyag eleganciát választotta.

Heller Ágnes öltözéke valóban nem az én stílusom, sőt, az általa dícsért reggeli rántottán sem vesznék vele össze (t.i. nem szeretem a tojást), de ettől még örültem, hogy pár szót válthattam korunk egyik legnagyobb elméjével, és persze annak is, hogy később élőben hallhattam.

Az előző esti lagzi sörei és egyéb származékai még elevenen éltek bennem, így meg kellett látogatnom az időközben világszámmá avanzsált Teddy-féle mosdót. De akkor én még nem tudtam, hogy ez a mellékhelyiség olyan híres, hogy húha, én csak úgy bementem, ahogy az egyszeri ember bemegy a vécébe, ami egyben fürdőszoba is. Nem különösebben érdekelt a Farkasházy-féle vécé háttértörténete és technikai analízise, annyit láttam, hogy a célnak megfelel, tiszta, oszt’ jónapot. Francot gondoltam volna, hogy net-nevezetesség születik egy nyaraló brügöldéjéből.

Vissazatérve a találkozó lényegi pontjára (értsd: a kertbe), meglepődve láttam, hogy pár perc alatt igencsak megszaporodtak a mindenféle hírességek és egyéb vendégek. (Magam “rangilag” talán a kettő között helyezkedtem el.) Vágó István is jelen volt – ha valakit érdekel, rövidnadrágban és szandálban. Nemigen járok így, ennél fogva bizonyára nagy hibát követtem el, hogy szóba álltam vele. El is határoztam magamban, hogy csak a jól öltözöttekkel fogok kapcsolatot ápolni. Az mszp-s Horváth Csaba pl. megfelelhet ezen elvárásomnak. Vele is beszélgettem egy pár sort, csak hogy kompenzáljam valamivel a devalválódást.

Ezúton is elnézést kérek, hogy a Teddy nyaralójától párszáz méterre álló “libás” tüntetők létszámát nem növeltem jelenlétemmel. Ígérem, ezt a későbbiekben pótlom, de csak ha annyit kapok a szervezőktől, mint ők. (Legalább egy rezsicsökkentésnyit.)

Aztán elkezdődött a show. Feldmayer Péter ült mellettem. Jól volt felöltözve, kedves úriember, dehát, mint tudjuk vele más a baj. Megint züllöttem egyet. És onnantól kezdve csak lefelé mentem színvonalilag. Tetszett Teddy igen szellemes monológja a centrális erőtérről, tapsoltam Konrád Györgynek, Paul Lendvainak, Heller Ágnesnek… bevallom, Kérin sajnos elaludtam picit. Remélem, nem sértem meg, csak hát ugye az esküvő utáni éjjel miatt egész nap stantapityere voltam. (Hozzáteszem, nekem Kéri László a politika Aigner Szilárdja. Szilárd is néha eltalálja, mi vár ránk.)

Talán némiképp visszafogott a züllésban Bajnai és Mesterházy “egyszínpados” beszéde, melyet a “házelnök” Galkó Balázs hiába akart időkorlátok közé szorítani. Bajnai is elmondta azt, amit már sokan sokszor, Mesterházy meg “sasjózsizott” egy kicsit. Állítom, szerintem inkább köztünk, humoristák közt lenne a helye. Jópofa, kellemes egyéniség a színpadon, nyomja a “standupot”, ahogy kell, ütemmel, hangerővel, testbeszéddel. Csak hát… az utánuk nem sokkal következő szünetben valaki azt mondta nekem, hogy az a jó miniszterelnök, aki átengedi a másiknak. Megállapítottam, hogy ha lesz is váltás (ami nagyon elkelne), nyerünk egy alkalmatlan miniszterelnököt.

De amíg az első részben ültem, legalább nem züllöttem tovább rövidgatyás, haskidobós nagynevekkel. Még jó, hogy Gyurcsánnyal nem futottam össze, (pedig szerettem volna), mert idő előtt távozott – nem tudom, miért. Ha leállok vele, már a kézfogással úgy lepukkantam volna, hogy nincs az a Bajnai-ellenes tüntetés, ami visszaállítja a renomémat.

Jött a szünet, megint nem tudtam zülleni, mert a vécé előtt sorban álltak, így hiába kellett már nagyon, nem süllyedtem odáig, hogy bemegyek az indexes vécébe. A második részben Teddyné, azaz Mimi medorgált. Mert züllöttem. Ahelyett, hogy a műsort hallgattam volna, a nagy örömömre engem megismerő és megszólító Herényi Károllyal pusztítottam jóhíremet. Rövidnadrágban volt. Pedig ő ismert meg, és ő szólított meg… nem kis dolog…

Már éhes volt a jónép (meg a rossz is), amikor sorra kerültem. Szeretném megnyugtatni az index és egyéb híroldalak “újságíróit”, hogy továbbra is hithű orbánista vagyok (TÉNYLEG),  s ennek fényében egy őt parodizáló, de igenis tetteit glorifikáló beszédet tartottam, miután Teddyvel és a rózsaszín inges (züll!!) Selmeczi Tibivel eljátszottuk, hogy a mi Viktorunk mindig győz.

Nem untatom olvasóimat a további részletekkel, hiszen nálam úgyis jobban megoldják az egész problémát a népeket hajdúpéteresre tompító hírportálok jóindulatú munkatársai, akiknek nem számít Konrád, Heller, Vitányi, vagy P. Lendvai mondanivalója, csak az, hogy hogyan lehet lezülleszteni mindenkit, aki nem a libások között tüntet a híradó által felajánlott vizitdíjért.

Selmeczi Tibi hozott vissza Budapestre, neki is, és Selmeczi Marinak (alias Tibiné) köszönöm a társaságot meg a fuvart. Eszemben sincs kocsit venni. Inni szeretnék… meg a franc akarja kitenni az indexet. Jó helyen van az a budiban!

Ja, az alábbi fotót Újhelyi István (züll?) készítette, ezúton is köszönöm/-jük neki! (És a háttérben nem Bayer Zsoltot látjuk, ne kezdje senki:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)