Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Uniós kalandok

Utazunk. Busszal Szlovéniába. A jurólájnsz a Népligetből indul. Késik. Sokat. Két buszvezető is lesz. Késésben vagyunk. Szarnak rá. Az egyik ritka bunkó. Különösen a külföldiekkel. Az első négy helyre nem lehet ülni. Aki megpróbálja, elzavarják, mint fideszes a népszabit. A négy ülés a két sofőrnek kell, akik közül az egyik vezet (és közben néha telefonál). Minek nekik négy ülés? Hát pl. ezért:P_20140826_084018_HDR[1]
Úton vagyunk. Megállunk. 15 percre. Ami 25. Csakis egy olyan retyónál, ahol fizetni kell. Akinek nincs aprója, behugyozhat. De legalább MOL-kút. Magyar. Orosz. MAGYAR… meg egy kicsit orosz. Nagyon. Nem baj. Megyünk tovább. Nagynehezen Letenye – Horvátország. Buszvezetők angolul: Pászportkontról, plíz pászport. Ha az angol nyelv ebből a három szóból állna, meglenne a felsőfokújuk. Később van olyan, hogy kisegítem az egyiket. A “köszönöm” terminust magyarul sem ismeri. Mindegy. Újabb három szó: fiftín minitsz brék. Ez már TOEFL-szint! Szóval 15 perc megállás. Ami megint 25. Nagynehezen Ljubljana. Kurvanagy késés. A határátkelés az egyik ok. A másik az időelbaszás. De ezt csak én gondolom így.

Ljubljana, Szlovénia. Itt is akad baj. Pl. a busz-szolgáltatás. Mintha magyarok lennének. A “leszaromazutast-feeling” csúcsrajár. Nem baj, azért csak eljutunk ide-oda. A buszközlekedéstől eltekintve Szlovénia EURÓPA. Aránylag tiszta, angolul többnyire tudnak, hajléktalan egy “szál” se. Biztos ki lettek kergetve mindenhonnan a “dögök”!… Vagy inkább jobb az életszínvonal? Fene tudja. A kiszolgálás (kivéve a buszozást) európai. Sőt! Bemegyünk egy “törökös” gyorskajáldába. Kérek egy vega-burgert. A tag beüti a drágábbat. Oly mindegy. A különbség egy euró sincs. Üljünk le, kihozzák. Leülünk, kihozzák. Eszem. Már a vájling-méretű szendvics felénél járok, amikor odajön a fickó, elkéri a blokkot, megkérdezi, hogy az melyik vega-burger. Há’ – mondom – valamelyik. Nem mindegy? Nem. Elviszi a blokkot, majd visszatér 80-90 centtel. Nem győz elnézést kérni, hogy a kolegája a másféle burgert ütötte be, én meg az olcsóbbat kaptam. Azt se tudom, hirtelen, hol vagyok. Nem a 90 cent miatt. A “manners” miatt. Még tart a hambi, amikor megint odajön a csákó és megint elnézést kér. Itt már én érzem magam kellemetlenül. Dehát ez Európa. Egy határnyira és két évezrednyire tőlünk. Szlovénia kellemes. Mesebeli út. Barlang, Piran, Bledi tó, Ljubljana… európai közeg.

P_20140829_160943[1]

Mocskos unió. utálom. Haza akarok menni Mészároslőrincre. Indul is a busz. Késik. Két buszvezető. Inglisül 5 szó. Első ülések – tiltott zóna. Késünk. Nem baj. Nejem a buszon összejön egy másik tajvani hölggyel, aki épp Budapestre tart. Metrójegyet akar venni, forintja nincs. Adunk neki.

Népliget, metróállomás. Három jegyautomata. Amitől Tarlós mellén nemrég  szétrepedt az ing. Tiszta 23. század. Mindentudó automaták. Három is. Előttük jegyellenőr-nők 1508-ból. Vitáznak valakikkel. Győznek. Hiába, a középkor ereje. Mondom a tajvani hölgynek, hogy itt, a három automata egyikénél kell jegyet venni. Egyet. Az ellenőr-zombik gúnyosan néznek. Látják a külföldi kezében az 500-ast. Kajánul közlik, hogy csak a harmadik automata működik. Várnak, amíg a kuncsaft bénázik az 500-assal. Újabb kaján vigyor és megtudjuk: az az automata nem veszi be a bankjegyet, hiába van ráírva. Többet nem mondhatnak. Ők egy másik cég, nem a BKK. (????????MI VAN??????) És akkor ki tud segíteni? Ők nem. Merthogy az “elnézést”, “segíthetünk?” és efféle szavak  messze elkerülik őket. Magyarok. Nem beszélik a nyelvünket. A külföldit meg láthatólag ki nem állják. De biztos én látom rosszul. Lehet náluk venni éjszakai jegyet 450 forintért. Arra a metróra, amire 350 a jegy. Minőségi szolgáltatás. Európa. Igazuk van a jobbosoknak. Menjen az unió a picsába. Azon veszem észre magam, hogy én is ide küldöm a zombikat. Szégyellem magam. De csak magam előtt. Segíteni szeretnék egy turistának. Nem tudok. Nem lehet. Falakba ütközöm. Egyedül maradok. Tehetetlenség érzés. Szerencsétlen nő megveszi a drágább jegyet. A nyomorult zombik röhögnek. Gyengébbeknek: nem a 100 forint a lényeg. Az elv. Ami itt nincs.

Jön a metró. Tajvanon is van. Új, és működik. És csendes. Nálunk Fradi-stadion van meg náci emlékmű. Meg metró. I.e. 162-ből. Ha nem vagyok ott, a tajvani nő nem tudja, hol kell leszállni, mert se kijelző, se angol bemondó. Hazaérkezünk az asszonnyal. Fél egykor aludni mennénk. Kurvanagy zaj jön a közeli kocsmából. Hívom a rendőrséget. Kapcsolják a BRFK-t a Dromedár utcában. (Fasznak van az újpesti ügyelet?) Felveszik az adataimat. Mindent tudnak rólam. Ígérik, kijönnek. Basznak. Hajnali négykor még simán megy a buli. Valaki adjon egy gépfegyvert! A francnak kell nekünk Európa! Irány a Kelet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)