Karinthy-gyűrűs, négyszeres Bon-bon díjas humorista weboldala

Végleges

Hát ismét megvolt a siker a Taipei Comedy Clubban, ami már csak azért is említésre méltó, mert bizony volt bennem félelem az est utolsó harmadában történtek miatt.

Nyegle amerikai, a nemének megfelelő jellegzetességekkel nem kimondottan rendelkező “kisfiú” ül a színpadon, és egy kivetítő segítségével elemzi Obama szerinte erősen kritizálható politikáját. A szemléltetés eszköze egy beszkennelt mesekönyv. Lényegében kellemes, okos, a standup műfajban ritkamód értelmes politikai humort ad az ifjú “Jedi”. A kis terem hátsó sarkában meghúzódó négy-öt, már erősen tudatmódosult, de vélhetőleg józanon is hangos kis csapat nem díjazza a produkciót. Ezzel sem lehet baj, hiszen joguk van hozzá. Én meg ott ülök, mint a Rádiókabaréban, a Mikroszkópon meg egyéb kulturált helyeken szocializálódott magyar humorista és érzem a feszülő levegőt. Tudom azt, hogy a háttérben fujjongó cowboyok már nem sokáig bírják… és igen, bekiabálnak valami hülyeséget. Ez sem baj, nekünk is felszólnak néha falunapokon, egy humorista meg csak tudja kezelni a helyzetet. És valóban, a nyurga, feminin emberke frappánsan, zseniálisan riposztozik az eltévedt hőbörgőknek. Szegény ordibálók helyében én abbahagynám, mert már kínos, hogy a közönség is rajtuk röhög és nem a színpad nyújtotta műsoron. De az alkohol vélhetőleg annyira tompítja az érzékszerveket, hogy ők ezt már nem veszik tudomásul és újabb, hangosabb baromságok röpködnek a fejünk felett. Az ifjú jedi is kezd kifogyni a szellemes válaszokból, látni rajta, hogy a határán van valaminek. Én annak vagyok a határán, hogy felálljak és hazamenjek, mert ha egy szórakozóhely személyzete nem képes korlátot szabni a vendégek viselkedésének, akkor az nem az én szórakozóhelyem, miután más kultúrkörben nőttem fel.

– FUCK OFF! – ordítja el magát hirtelen az est házigazdája, s ez úgy tűnik, megteszi hatását. A mi fiúcskánk nagynehezen be tudja fejezni az addigra már ízét vesztett műsorszámát, majd jövök én, de már érzem, ez lesz az utolsó bulim idekint. Nem mintha a “megalázottak” rajtam akarnának bosszút állni. Csendben vannak, mindenki más jól szórakozik a pesti humoron, de ők egy adott pillanatban fel is állnak és lekókadt fejjel elhagyják a klubot. Én továbbra is jól érzem magam a színpadon, de…

Szóval azt hiszem, bár a tajvani/nemzetközi közönség felém eddig csak a szép arcát mutatta, jobb, ha nem itt keresem tovább azt, amit úgysem fogok megtalálni. Fészbukomon eközben többek emailje, üzenete, hogy miért nem vagyok a Rádiókabaréban, némi műsorfelkérés, miegymás. Talán egyéb tennivaló is akad otthon.

Mindegy, megpróbáltam. Azt hittem, néhány hónap alatt EGY KICSIT hasznossá tudom tenni magam egy országban, ahová legközelebbi családtagom való. Nyilván nem a Magyarországon megszokott munkalehetőségekben reménykedtem, csak annyiban, hogy havonta egy grátisz fellépésnél több feladat akad. Végül is akadt. Hol tajvani, hol amerikai, hol a világ más pontjáról ideszakadt fazonok kértek tőlem ezt-azt-amazt, és ígértek amazt-azt-ezt. Sajnos tudomásul kell vennem, hogy, bár Tajvan bizonyos dolgokban messze Magyarország előtt jár, akkor is egy link hely link helyiekkel és link külföldiekkel, a kabarénak pedig sem piaca, sem gyökere nem lelhető itt. A Mikroszkópon és a Rádióban megszokott precizitásnak és lelkiismeretes munkavégzésnek sincs sok tere, maximum a cégeknél és az iskolákban, na de mit keresnék én ilyen helyeken?

Megyek inkább haza, mert bár idekint nagyon jópofa minden, egyszerűen UNATKOZOM, és ez negyven évesen elég frusztráló érzés. Szóval kedves közönség, kedves kollegák, hamarosan ismét találkozunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

műsorrendelés
VFJ E-mail
Hívjon, jövök! Élő műsor - akár angolul is! (Live show in English on request.)